VERSEK

SAS & VERÉB…
(Irigyeimnek)
Írta: Herczeg László

Álmomban sas vagyok

az égen keringek
Irigykedve néznek

lentről a verebek.
Tudnak ők repülni

de csak fáról-fára
verébnek nincsen

nagyobb tudománya.
Hogy is szárnyalhatna

ha a tolla gyenge
azzal fel nem repül

ő a fellegekbe.
Ezért csupán lentről

kiabál a sasra:
Csak a nagyképűség

vitt olyan magasra!
Persze könnyű neked

sok nyulat megettél
azért van, hogy ilyen

nagy és erős lettél!
Nekem lócitrommal

van tele a begyem

attól egy kis veréb

erősebb hogy legyen?
Ezért azt kívánom

dögölj már meg végre
Akkor nem tekintek

irigyen az égre!

A sas pedig eközben

kering fent az égen
ha hallaná a verebet

nevetne az egészen…

KÖSZÖNETTEL

Kacsa Zsóka (Törő Zsóka)

Barátnőmnek!

Írta: Herczeg László

Szép arcodat mindig

nagy örömmel nézem

örvendve olvasva

egyre jobb verseid.

Ha fáj a szívem s ezer

sebből is vérzem

te mindig vigasztalsz

megosztva kincseid.
Kincseidet: Jóságod
féltő szeretetedet
majd barátságodat

adtad meg Nekem.

Semmit nem kértél

mindezért cserébe

önzetlenül törődtél

mindig Velem.
Meghatottan írom

Neked ezt a verset
hálás szívemnek

minden melegével

megköszönve minden

rám pazarolt percet

Barátságod örök

szerető erejével.

AKÁR A FÁK

Írta: Herczeg László

A fák állva

Halnak meg

Utolsó percükig

Kapaszkodva

Búcsút integetve.

Üzennek zokogva.

Én is így múljak el.

Állva szeretnék

Végleg elmenni.

Amíg nem leszek

Végső percemben

Akarok integetni…

AZ ÉN SZÍVVIRÁGOM

B.B. Nala költőnő Barátomnak!

2012.

Írta: Herczeg László

A szeretetem különös virág

szívem dalára nyílnak szirmai

nem ismeri az egész világ

csak kiválasztott tudja hallani.

Először csak hárfa hangja szól

felel neki lágyan egy szitár

remegek mert hallom valahol

sírva társul egy spanyol gitár.

Egyre jönnek újabb hangszerek

a szeretet virága nyílni kész

de nem látják csak igaz emberek

nem érti más csupán költői ész.
A szeretetem dala száll feléd

a cinkos szél ragadta el vadul

Szívvirágom így jutott eléd

Csend támad ha lábadhoz lehull…

 

BÚBÁNATTAL

Renga Láncvers
Írta: Herczeg László

madársikolyban

erdőtűznek lángjában

hal meg szerelmünk

csókod már halott virág

múlt ígéretek sírja

ölelő karunk

húsevő virág szirmok

utolsót ölel

aztán felfaljuk egymást

sugarasodó napban

az élet rohan

volt egy szép közös versünk

sajnos rímtelen

mint itt ez a szomorú

félbetört integetés…

CSITULJ SZÍVEM!
Írta: Herczeg László

Csitulj szívem!

Fékezd a dobbanást.

Szolgáltál híven.

Megtorpansz úgyis

már nemsokára.

Csitulj szívem!

Halál lesz az ára

majd a siratásnak

az elismerésnek
nagy költő leszek

tán kőbe is vésnek!

Csitulj szívem!

Adj egy kis időt!

Érezni még rózsa

mámor illatát
asszonyt ölelni

múzsát szeretőt!

Csitulj szívem!

Adj adj jaj adj

még egy kis időt…

ÉGREKIÁLTÓ

Írta: Herczeg László

Mert szívemet a szerelem leigázta

elsápadnak nekem a csábító fények

számomra már nem olyan szépek.

Nem vágyom idegen csókra, készséges

buja ölelésre, s kalandokból sem kérek
mert szívemet a szerelem leigázta.

Mert szívemet a szerelem leigázta

szívemben nyílnak piros virágai

dobbanások lettek csodás szirmai.
Ha fáj is, beteg is, sebzett bús szívem

örömöm az égre akarom kiáltani

mert szívemet a szerelem leigázta.

ÉLETISKOLA

Írta: Herczeg László

Mikor legjobban hiszel,
Mikor legjobban ölel,
Mikor meghalnál érte
Akkor árul el…

Mikor érte emészt a láz

Mikor szinte belehalsz már
Mikor a csalódás rád talál
Akkor megaláz…

Mikor legjobban szeretsz,
Mikor a szíved már lángol

Mikor meghalnál, érte
Akkor elmehetsz…

FÉLÁLOMBAN.

Írta: Herczeg László

Az éjszakában különös hang szól

Mintha hívna esdve valaki.

Szinte suttog nem is hallom jól
Mit akarhat nekem mondani?

Beleremeg szinte vágyó lelkem
Tépett szívem sebesen dobog

Talán a lábnyomod megleltem
Merre mentél csillagpor ragyog?

Elindulnék utánad ma éjjel
Ha tudnám, két karod átölel
Eget vívó vágyó szenvedéllyel
Neved kiáltom, senki nem felel.
Már csend van, lám elhalt a hívás

Órám ketyeg csak az éjszakában
Szégyellem, hogy fojtogat a sírás
Fekszem ágyamon a sötét szobában…

ÉLEK! ÉLEK!

Cardológia 2012.

Írta: Herczeg László

Ébredek.

Reggel van.

Élek! Élek!

Tán holnap is

Majd így lesz.
Remélek!

De, félek,

Nagyon félek!
Inkább félni,
Csak élni! Élni!

FOGD KEZEM!

Írta: Herczeg László

Ülj mellém.

Csak úgy csendben.

Minek a szó

ha minden rendben

a szívekben.

Fogd kezem.

Van még erőm

utolsó táncra

kérni remegőn

a szeretőm.

Szeretőt

Szerelmemet

Boldogságom.

Csak fogd, míg lehet

a kezemet…

FŰZFA LESZEK!

Írta: Herczeg László

Figyeljetek
Jó Emberek!
Ha meghalok,
Fűzfa leszek!
Szomorúfűz
Folyó parton,
Majd amikor
Jön, az alkony
Alám bújnak,
Szerelmesek
Én pedig oly
Boldog leszek!
Mert szerettem
Amíg éltem
Boldogságomat
Reméltem
Míg legyőzött
Zord Halál.
De fűzfaként
majd a Béke
Sebzett lelkem
menedéke
Rám talál.

GAZ, ÉS RÓZSA

Írta: Herczeg László

Ment a Kedves

némán könnyen

nem szánta hogy

hull a könnyem.

Ment a Kedves

én meg néztem

hogy viszi el

a nevetésem.

Ment a Kedves
jaj mit látok

gaz nő nyomában

nem virágok.

Ment a Kedves

verset írtam Róla

Az Én szívemben
nyílt egy  rózsa.

HAIKUK
Írta: Herczeg László

KÖVETKEZMÉNY

dalos pacsirta

kalitkába bezárva

néma madárka

KIÁLTÁS

testem megtörve

de lelkem halhatatlan

amíg velem vagy

SZENVEDÉS

vágyak kutyái

már a húsomba marnak

eljöttek fájni

EMLÉKEIM

emlékek árja

már viharzó óceán

úszik a gálya

CSÓK

fagyott csókjaid

megölték vágyaimat

csak a könny meleg

HAIKUK
Írta: Herczeg László

CSAVARGÓ PANASZ

mindhiába már
kukáknak kutatása
nincs dobott kenyér

FEKETE

fekete éjben
fekete szeretőmet
már nem találom

BÁNTÓ KÖNNYEK

asszonysírással
tépik szívemet széjjel
ütnek a könnyek

BÚCSÚ

sebes már a szám
marcangolták a csókok
véres a búcsú

HANGOK A SZÉLBEN

Írta: Herczeg László

2012-10-10

Néha hangokat hallok a szélben

hívó lázas szerelmes suttogások

tudom hallottam őket már régen

az arcára is emlékszem a lánynak

ő volt az első nagy szerelmem

régi csókjai szívembe visszafájnak

mindig üzenek neki a széllel

aztán kutatom a hullott avart

válaszolt-e egy sárgult falevéllel

néha hangokat hallok a szélben

hívó lázas szerelmes suttogások

melyek tovalebbennek a légben…

JELLEMSZILÁNKOK

Akrosztichon.

Írta: Herczeg László

H űséges
E rkölcsös

R omantikus

C irogatós…

Z eneszerető

E mberbarát

G ondolkodó

L ázadó

Á llatbarát

S orsüldözött

Z ongorázik

L írikus

Ó vatos.

KELLENE ÉLNI MÉG!

Cardiológia 2012.

Írta: Herczeg László

Napokig nem alszom.

Talán azért, hogy

tovább éljek?
Több órát, napot

lássak, halljak vagy

beszéljek?

Ülni egy kerti padon

érezni virágok illatát

álmodozva.

Nézni, amint a felhők

képeket formáznak

gomolyogva?

Verseket írni

szelíd szép verseket?

Megérinteni az emberek

lelkét szeretettel?

Mindezért minden nap

Nekem ajándék.

Hálásan köszönöm
Szerető szívemmel.

  

KÉPZELGŐ

Írta: Herczeg László

Távolból felém

gyönyörű dal száll
vagy csak képzelem.
Magányosak az esték
ha csend van fáj nekem.

Távolból felém
üzenetet hoz a szél

többé nem látlak.

Szívembe beleégtél
mindig visszavárlak.

KOPOGNAK?

Írta: Herczeg László

Ajtómon, ha este

Kopogna az Öröm

Szélesre kitárnám.

Gyere be! Köszönöm!

Gyere! De, ha Veled

Bánat is jött volna,

Maradjon odakint

Itt nincs neki dolga!

Vágyódó szép lelkem

Már nem verik láncra!

Mozdulj fájós lábam

Egy utolsó táncra…

MAJD BETAKARLAK

2012-10-11

Írta: Herczeg László

Majd betakarlak

virágok illatával

a szélnek is szólok

lágyan simogasson

ha szeretni akarlak.

Megírlak versben

örökké fogsz élni

kis halhatatlanság

ajándékom neked

virágom kezedben.

Magamba temetlek

viszlek bárhol járok

véremtől megpiroslik
csókra nyílva a szád

Míg súgod: Szeretlek…

Bújó holdsugárral

őrzöm én álmaid

hogy meg ne fázzál

majd betakarlak

virágok illatával…

MEMENTÓ VERS

Írta: Herczeg László

Ment az utcán csípőjével ringatózva

Mindig pajzánul ráfütyült a szél

Kacsintottak rá az útszéli nyárfák

Szerelmét zizegte minden falevél

Ha kacagott felszikrázott a napfény
Minden virágszál a lábához hajolt
Szépségében fürdettem az arcomat

Jól ismertem, mert a feleségem volt…

MEMENTO

Írta: Herczeg László

Az őszi éjben
gyönyörű régi

dal száll
ahogy hallgatom

lelkem beleremeg.

Eszembe jut

Boldogságom

arcomon fájó

könnyem pereg.

Rágondolok egy

asszony illatára

szeme színére

is emlékezem.

Suttogós lázas

régi éjszakákon

csillagot találni

ott volt velem.

Mindez emlék

örökre elmúlt
mégis rám talál.

Ha őszi éjben

gyönyörű régi

dal száll…

MINDIG ÚJRA

Vers a Kardiológián

2012.

Írta: Herczeg László

Ha azt mondod:

Milyen kék az ég!

Sosem említem,

hogy eső is lehet

Minek rontsam el

a jó kedvedet.

Ha azt mondod:

Hűvös az idő!

Nem nevetek ha

forrón süt a nap.

Senki nem lesz

attól boldogabb.

De, ha azt mondod:
Szeretlek Téged!

Arra boldogan

rádobban szívem!

Igaz, amit mondasz

mindig azt hiszem.

Aztán, ráébredek

újra csalódni kell.

Új sebből hull a vér

lelkemig reszketek.

Mégis, újra hiszek Én

Csak így szerethetek.

MOST ÖLELJ!

Vers a Kardiológián

Írta: Herczeg László

Hajnalban nyugszik le a Hold

A csillagok és aludni térnek

Most ölelj, kérlek.

Napfény győz a felhőseregen

Hódolva adnak utat a fénynek

Most ölelj, kérlek.

Éjjelre nappal, nappalra éj

Mindig egymás helyébe lépnek

Most ölelj, kérlek.

Már érzem életem, mint rohan

Nincs haladék már sírva nézlek

Most ölelj, kérlek.

Arcod ragyog a könnyeimen át

Mennem kell, és vissza sosem térek

Most ölelj, kérlek.

MÚZSAKESERGŐ

Írta: Herczeg László

Napok óta szomorkodom

Nincs ihlet, nem ölel Múzsa.

El sem hagyom az otthonom.

Hideg görögdinnyét ennék!
Meleg van izzón tűz a nap,
mintha Afrikában lennék.

Igazság az, nincsen kedvem!

Napra nap jön céltalanul.

Horgászni pedig szerettem!

Nem tudok írni verseket!

Mert nem fürdet mosolyában,
fülembe súgva, hogy szeret!

A Múzsa, a kezdet, és a vég!

Nélküle a költő mit sem ér!
Én várok rá, már nagyon rég.

NAGY ÚR A BÁNAT!
Írta: Herczeg László

Az öröm nálam
most ritka vendég
keresem kutatom.
Ha megtaláltam
be nem zárhatom
tépett szívembe.
Nincsen egyedül

Bánatom lohol
mindig nyomában
egyedül, örömre
még nem találtam.
Nagy Úr a bánat!
Reám telepszik,
markában szorítja
ritka nevetésem,
ha parányi örömöt
szívemben észlel
kiűzi azt azonnal
gonoszul egészen.
Újra győz könnyen.
Nincs kegyelem!
Álnokul gúnyolja
csillanó könnyem…

NEKED.

Vers a Kardiológián 2012.

Írta: Herczeg László

Kellene nekem egy olyan virág

amely tudna szíveddel beszélni.

Őt küldeném el drágám hozzád

tőled igaz szerelmedet kérni.

kellene még egy szép madárdal

melyre felébrednél reggel.

Telehintve sebzett szívemet

gyönyörűséges szép szerelemmel.

Végül kellene még néhány évet

boldogan csendben együtt leélni

nem törődni a biztos elmúlással

megtanulnék a haláltól nem félni.

NEM MENEKÜLHETEK

Írta: Herczeg László

Ez az éj is álmatlan lesz már

mint száz másik szívem ha fáj

ha vágyakozva visszarévedek

emlékedtől sírnom is muszáj.

Persze ettől szégyellem magam

bús fejemet némán lehajtom

menteni sem tudom helyzetem

ilyenkor soha nincsen hangom.

Úgy szeretnék elbújni előled

mégsem rejt el soha sziklavár

engemet te mindig megtalálsz

aztán az éj álmatlan lesz már.

NINCS MÁS SORS

(Zsuzsavers)

Írta: Herczeg László

Nincs más Sors csak ami jut

elviselem ha nehéz is az út

de jaj már nagyon fáj a lábam

előre mindig hegyen völgyön át

keresve Kedvesem lábnyomát

majd sírva fakadni ha megtaláltam

verset írtam szép szonettet neked

álmodtam hogy reám ragyog a szemed

mint tűzharang kalapált szívem

de nem hallod már a harang szavát

sebzett szívemnek vágyó szép dalát

most is fáj hogy nem vagy velem

nincs más Sors csak ami jut

elviselem ha nehéz is az út

de jaj már nagyon fáj a lábam.

NYÁRI ESTÉN

Rendhagyó prózavers.

Írta: Herczeg László

A virágok aludni mentek este van ülök a leszálló sötétségben az udvaron és ismerősként köszönök a csendnek „ immár minden bércet csend ül halk lomb alig érzed rezdül már nyugszik a berki madárka ne félj nemsokára nyugszol te is” suttogom a világhírű verset de persze válasz nincs jó itt hogy lement a  nap már nem perzsel de még az enyhe szellő is meleg és  simogató az egyedüllét már nem fáj megszokom talán ezt is mint annyi mást szerelem érzetem már ott állt az asszony küszöbén de nem lépett a házba csak  csengetett kétségbeesetten és persze az ajtó nem nyílt és akkor szinte elmenekültem és most azon gondolkodom nem-e csak álmodom hogy itt ülök egy meleg nyári estén az udvaron talán Zsuzsa nem is halt meg ott fekszik a kórházban holnap megyek látogatni és nem volt az elmúlt tizenhárom évben  Marika Kati Emike Zita Gyöngyvirág semmi nem volt csak képzeltem álmodtam mindent én bolond és most a mai estét is újrakezdem ne legyen vége igen újrakezdem:  A virágok aludni mentek este van ülök a leszálló sötétségben az udvaron és ismerősként köszönök a csendnek…

2
Írta: Herczeg László

Olvasom, hogy
Trianon előtt egy évvel

magyar malmokat
számoltak szerteszéjjel.
Hajómalom?
Százhuszonnégy üzemel!
Vízimalomból?
Több mint félezer!
Trianon után ez
megváltozott!
Magyar malom
kevéske találtatott.
A hajómalmokat is
persze elvontatták!
Csak nem képzeljük
magyarnak hagyták?
Mindebből az
egyenlet levezethető
Rablókat engedett
Ránk a Teremtő!
Folytatva e számtani csodát
Elvették Hazánk kétharmadát!
Persze semmit
nem adva érte!
Hiába imádkoztunk az Égre
az Isten is behunyta szemét
Pedig tudta a
rablóknak nevét!
Ma már késő!
Minden elveszett
Mert őrzik erős
idegen fegyverek!
Mi pedig gyenge
népecske vagyunk,
régi Hazánkról
csak álmodozhatunk
Én is éneklem
mit tanított anyám:
Zúg az a négy folyó
és honvéd áll a Hargitán…

REMÉNYVERS

Írta: Herczeg László

Nem vágyom én sokra

csak biztos holnapokra

ahol megbékél lelkem.

Már rég kiérdemeltem

mert nagyon szerettem

lám semmim sincs végül.

Árva szívemnek menedékül
nincs hely marad emlékül
csupán néhány hazug levél.

Eldobtam mind vigye a szél

szívem megnyugvást remél

ölelj hát át végső Remény!

RÍMTELENÜL
Írta: Herczeg László

madársikolyban

erdőtüznek lángjában

hal meg szerelmünk

csókod már fagyott virág

múlt igéretek sírja

ölelő karunk

húsevő virág szirmok

utolsót ölel

aztán felfaljuk egymást

sugarasodó napban

az élet rohan

volt egy szép közös versünk

sajnos rímtelen

mint ez az elbúcsúzó

félbetört integetés

SORBAN ÁLLOK

Vers a Kardiológiáról 2012.

Írta: Herczeg László

Nem voltam

rossz amíg

éltem

ezért jobb sorsot

reméltem.

De nem adta

meg Nekem az Ég

azt hitte jobb

lehetek még…

Legyen hát!
Történjen bármi!
Itt vagyok

Szent-Péternél

Sorban állni…

SORSPANASZLÓ

Akrosztichon vers

Írta: Herczeg László

H ova szálltál boldog Remény

E ltűntél a valóság ködében

R iadtan vártam visszatérted

C sak  ígéret voltál mesében.

Z aklatottan bús némán állok

E lvesztettem hitem a fényben

G yötrő sötétből ki nem találok.

L ehetne sírni de nincs könnyem

Á tsírt évek sírhalmok megitták

S zerettem volna ismét dalolni

Z engőn de Sorsom másképp írták

L egyek hát kő vagy halott virág

Ó csak már ne bántson a Világ…

SZÉL, FÉNY, RÓZSA

Írta: Herczeg László

Az Én szerelmem olyan, mint a szél

Mely csókolgatja, fáknak levelét

Zizegve sóhajt minden falevél

Az én szerelmem olyan, mint a szél.

Az én szerelmem olyan, mint a fény

Mely hajnal után leragyog reám

Bús szívemet elönti a remény

Az én szerelmem olyan, mint a fény.

Az én szerelmem olyan, mint a rózsa

Megszúrhat, de mindig gyönyörű!

Vér, és szépség ez lesz örök sorsa

Az én szerelmem olyan, mint a rózsa.

SZERELEM CSODÁJA

Írta: Herczeg László

Igaz szerelemnél

nincsen akadály!
Szerelmes ember

csodákra is képes!

Ha a vágyódástól

érző szíve fáj.

Kevés mondani:

Szeretlek Téged!
De, nem indulni

átölelni Őt!

Ki várakozik

más utakra téved.

Ha vágyódástól

érző szíve fáj

a szerelmes ember

csodákra is képes.

Igaz szerelemnél

nincsen akadály!

SZÍVÜNNEP

Írta: Herczeg László

Sugarasodik a reggel
egy nappal hosszabb a létem
rosszat álmodtam az éjjel
Féltem.

Nem tudtam beszélni
az emberek kinevettek

Te is, pedig jól tudtad
Szeretlek.

Aztán felébredtem
nekem is lett napfényem

szép lassan megsimogatott
Reményem.

Átok vagy áldás nem tudom,
nekem örökké szeretni kell
akkor tépett sebzett szívem

Ünnepel.

ATŰZ! TŰZ!

Írta: Herczeg László

Gyújtsd meg tüzem!

Tápláld a lángot!

Dobj rá szerelmet

Csókvirágot!

Lobogjon!

Oltsd el a tüzem!
Parázs sem

Maradjon!

Aztán hagyd

Hogy szívem

Megszakadjon

Veled…

ÚGY SZERESS

Herczeg László

Úgy szeress

szinte fájjon
édes kínja

rám találjon
véremet adom

csókodért
piros a rózsa

nézd a vért

úgy szeress

hogy végre

hálásan nézzek

az égre

annak aki lakik

ott fenn

szerelmedet

megköszönjem

úgy szeress

ne lássak mást

hozd el Nekem

a gyógyulást

versekben fogsz

örökké élni

meg tanulok

még remélni

úgy szeress

hogy a Halál
ejtsen egy

könnyet

ha ránk talál…

VALLOMÁS

Akrosztichon

Írta: Herczeg László

S oha nem vagy már egyedül
Z ivataros csak még az ég
E lszáll haragom, s bánatod
R eménnyé átváltozhat még.
E lszálló szomorúság után
T itokban sem integetünk,
L ehet hogy akkor visszatér.
E gy dolgunk van: Szeretünk!
K ét szív, de már egy a vér…

VAN VALAHOL…

Írta: Herczeg László

Van valahol egy kincsesláda

berber oroszlán vigyázz reája

oda van zárva a nevetésem.

Van valahol egy tavam nekem

halak úsznak a könnyeimben

míg élek nem fog kiapadni.

Van valahol egy olyan rózsa

tüske nélkül nyílt e Világra

mert Én írtam életre versben.

Van valahol egy rokonlélek

de nem találom, s attól félek

így múlik el Nekem az élet.

VÉGÜL LEHAJTOM FEJEMET

Írta: Herczeg László

Ha a rózsák beszélni tudnának,
legszebb verseimből szavalnának,
úgy tenném csokromat lábaid elé.
ha a rózsák beszélni tudnának.

Ha a szerelem sohasem fájna

szemedben könnyeket látva
nem lennél kincsnél értékesebb,
ha a szerelem sohasem fájna.

Ha a szívem nem vérzik, érted
nem várom már a visszatérted
lábad nyomát is befújja a szél

ha a szívem nem vérzik érted.

Végül lehajtom búsan a fejemet

mert bennem még él a szeretet

viszem magammal örökre már
végül lehajtom búsan a fejemet…

VIRÁG ÉS  NŐ

Írta: Herczeg László

A Nő olyan
Mint egy virág

Nélküle nem
Kerek a világ
Mert nem teremtett
Az Isten szebbeket
Mint amilyen a Nő
Meg a virág lehet.
Ha szeretik és
Ráragyog a nap
Virág meg a Nő
Sokkal boldogabb
De ha sértik ha
Tépik szirmait
Ha magába kell

Zárnia kínjait
Elhervad s ha
Bánják őt vadul

Virág és a Nő
Tenger könnye hull
Én ott leszek, ha
mindezt látom
Mindkettőt a
Szívembe zárom.

SZÍVMENEDÉK

Írta: Herczeg László

Csillagtalan ködös az ég
a Holdat nézem mily kerek

ezért már olyant képzelek
csillagokat vacsorált nemrég.

Szellő sem fúj meleg az este

fákon nem rezdül táncra levél

elbújt aludni rég a nyári szél

ágyát ma hamar megkereste.

Szeretem az esték nyugalmát

ha elcsitult a zaj és lárma már

pihenni tért a sok dalos madár

s kezdi a Hold égi vándorútját.

Ilyenkor megpihen a lelkem

lágyan ölel a csend és a béke

sebzett szívemnek a menedéke

megnyugvás amit rég kerestem…

SZERETLEK!

Írta: Herczeg László

Szeretlek!
Nem vagy egyedül

Szíved, ha hozzám

Menekül.
Az én szívemmel

Összedobban,

Aztán szeretlek

Még jobban!

SZERETEK!

Írta: Herczeg László

Kikeményedik bennem az akarás

mikor lesz összebújós éjjel

gerincem bizsergésében

hangyák menetelnek

telt vagyok reménnyel

körtáncol a vágy a vérben

kínpadon szeletelnek

szemem behunyva remegek.
Szeretek! Szeretek!
Gyere!

SZERELMES HOLD.

Írta: Herczeg László

Szerelmesek a Csillagok a Holdba
körülrajongják őt reá ragyogva.

De, a Hold rég szerelmes már

a kutyaugatásba,

ráadásul

mindig

másba.

MI LETT BELŐLEM?

Írta: Herczeg László

Mi lett belőlem nélküled?

Nem fürdetsz a mosolyodban
múltba barnult szép szemed

bolyongok emlék romokban.

Mi lett belőlem nélküled?

Nem ülsz itt a kezem fogva

nem énekelek  már neked
nem nevetsz rám ragyogva.

Mi lett belőlem nélküled?

Hol az a régi büszke férfi?

Ki egykor boldog volt veled?
Talán az Isten sem érti…

MEGÁLLAPÍTÁSOK

Írta: Herczeg László

Vázában képmutató a virág.
akár a környező világ.
Mesterkélt rendezett szépség
szép, abban nincs vétség
de, nem lehet kétséges

igazán csak bokrán szépséges.

Sok Nő is ilyen, díszíti ruha ékszer

ha kell, öltözik napi négyszer
de, vetkőzik is, ha kell örömmel
inkább, mint mosogatni műkörömmel.

Különben is! Ő nem házi cseléd!
Célzások nyilát repíti, hát feléd
Dolgozz többet! Keress többet!
Legyen erre benned ötlet!
Majd mártírként néz az égre
Külföldön is nyaralni kéne…
na ez velem nem fordul elő

mert van agyamban egy kis velő

Messze elkerülöm őket én

A párom nekem legyen szerény!

Ne ékszerek hada szépítse

jelleme, igaz nőiessége ékítse!
Így kell, ennek mindig lenni
Csak ilyen nőt tudok én szeretni!

LOVACSKÁZÓ

Drága Barátnőmnek,
Bigi Tordaynak!
Írta: Herczeg László

Elől harapok!
Hátul rúgok!
Nyeríti Bigi,
Jó lovacskám.
De, én valamit
A fülébe súgok…
Nem rúgok!
Nem rúgok!
Suttogja aztán…

LÁMPÁSVERSEK.
Írta: Herczeg László

VÁRAKOZÁS

szív

dobban

reményre

szerelemre

vár

SÍRÓ SZÉL

szél

rózsa

szirmait

csókolgatja

sír

VÁNDORLÁS

út

kövek

vándorlás

sebes lábam

fáj

JÖJJ!

adj

enni

éhezem

ölelésed

már

FÉNYT!

vak

sötét

erdőben

tévelyegve

jár

 

IGEN, ÉS NEM?

Írta: Herczeg László

Csalódni fáj

szívembe mar

a bizalom lám

elhagy hamar.

Nem szabad

senkinek hinni

bánat poharát

ki kell hát inni.

Vagy tévedek

ha azt hiszem

megint sérül

szerető szívem?

HA, TE IS, AKKOR ÉN IS!
Írta: Herczeg László

Csillagok közt jártam,
és megvakartam a Holdat
sarlója hegye viszketett nagyon
gondoltam szenvedni nem hagyom.
Kérj tőlem bármit, mondta Hold,
Neil Amstrong nem vakarta meg!
S én kimondtam, amire vágytam:
Nekem is viszket, vakard meg a hátam!

Így van ez itt a Földön is.
Az Ember ezt jól tudja régen…
Én megvakarom neked örömmel,
ha te is vakarod tíz körömmel…
Kéz, kezet mos, ha kapok, adok!
Gyarló a Világ, az érdek a lényeg!
De, álmodó költők űrben kóborolnak,
így vakarhattam hátát a holdnak…

GYERMEKKOR  HELYETT

Írta: Herczeg László

Kellett volna nekem egy üveggolyó

gyermeknek éreztem volna magam
gondtalannak ki játékról álmodó.

Kellett volna bicikli nemegyszer

soha nem kaptam meg életemben

bár apám az árát megitta ezerszer.

Kellett volna nekem egy piros labda

karácsonyfa alatt végre valami játék

ne csak zokni és könyv legyen ajándék.
OLCSÓ KÖNYVTÁR. 2 Ft. csupán
Gorkij, Puskin, s mind az Óriások

nyolc éves fiának csak ezt vette Apám.

Vizi pisztolyt kértem Solohov helyett

kisvasutat zsebkést, legyen bármi

az drága, szólt Apám, most nem lehet.
Így telt el sajnos egész gyermekkorom
Zola, Dumas, T. Mann, csak a könyvek
Kiműveltem jól így magam, egykoron.
Aztán eljött a nap hogy megszerettem
Szenvedélyé vált akkor már az olvasás
Végül aztán lám még költő is lettem.

Költő széplelkű versekben álmodó

aki gyakran gondol gyermekkorára:
Kellett volna nekem egy üveggolyó…

FEKETE MADÁR A BÁNAT…
Írta: Herczeg László

Mint tüzérlovak, ha
remegve vértajtékot fújtak
ágyúdörejben a csatatéren
úgy reszket, remeg a szívem.

Fájdalmam az éj leple már

soha többé el nem takarhatja.
Két karod már nem ölel át lágyan
öledben sem csillapul vágyam.
Fekete madárrá vált a bánat
éles csőrével húsomba vág
minden fájó, kínzó éjszakán
Never More! Kiáltja rám…
Kacag rajtam az esti szél
a Hold is rejti előlem arcát
csillagok serege kórusban nevet:
Nem szeret! Nem szeret! Nem szeret!
Elharaptam kínomban a számat
véres lenne most szerelmes csókom.
Mérges vagyok, Rád, és magamra

a Sorsunk nem enged közös útra!
Ettől reszket bennem bús szívem
Mint tüzérlovak, ha remegve

vértajtékot fújtak ágyúdörejben…

CSITULJ SZÍVEM!
Írta: Herczeg László

Csitulj szívem!

fékezd a dobbanást

szolgáltál híven

megtorpansz úgyis

már nemsokára

csitulj szívem

halál lesz az ára

majd a siratásnak

az elismerésnek
nagy költő leszek

tán kőbe is vésnek

csitulj szívem

adj egy kis időt

érezni még rózsa

mámor illatát
asszonyt ölelni

múzsát szeretőt

csitulj szívem

adj adj jaj adj

még egy kis időt…

ELMENTÉL…

Írta: Herczeg László

Mire behunyom

a szemem

nem leszel.

Egy állomáson állok

és nézek a

távozó vonat után.

Este van.

Az egyre gyorsuló

fülkék fényeiben

keresem az arcodat.

Egy pillanatra

meglátom

aztán elhalványulva

a semmibe

torzul a kép.

Érzem, hogy

a könnyeimtől.

A vonat elment.

Nem szabad sírni

nem szabad

sírni…

GONDOLKODÓ

Írta: Herczeg László

Ha rám gondolsz

ajándék az nekem.

Akkor is simogatsz

ha nem vagy velem.

Érzem.

Ha rád gondolok

kit nagyon szeretek

de mégis talán soha

már nem ölelhetek

Vérzem…

HALTÉMA

Írta: Herczeg László

Régóta már az a téma;

Biztos, hogy a hal néma?

Lehetne velük beszélni,

Ha tudnánk közöttük élni?

Bár több a hal, mint az ember,

Mégsem kell nekik fegyver.

Bombát sosem robbantanak,

Békésen úszkálnak a halak.

Nincs háború, terror, éhség,

Az Óceán mélye szépség.

A víz alatt csend van, és béke,

Ott lelünk majd menedékre?

MEGHALUNK MÉGIS

Írta: Herczeg László

Megkérdeztem egy virágot,

kitől kapta az illatát?

Talán, Istentől jutalom?

Azt felelte, senkit nem látott.

Így ébredt fel egy napon.

Mert nem kell látni az Istent!

Csak hinni azt, hogy létezik!

Lábnyomát sosem láthatod,

templomai vannak csak lent.

Hol szent lényét imádhatod.

Nem kell csodákat tennie

Sem az arcát megmutatnia

Ember, állat, egy falevél is

tudja, hogy van, kell lennie!

De, mind meghalunk mégis…

MOSOLYGÓ

Írta: Herczeg László

Ha mosolyogsz

csodát látok én

rögtön a szívem

közepéig érsz.

Fáradt arccal

tőlem elrepülsz

majd szépként

újra visszatérsz.

Ha mosolyogsz

rám Gyönyörűm

arcod csodaszép

vadvirágok rétje.

Képzeletemnek

Trónusán te ülsz.

Csókolj halálra!

Megáldalak érte…

SZÉLKEDVES

Renga. (Láncvers)

Írta: Herczeg László

Simogat a szél

hozzám bújik kedvesen

nem hagy el engem

csillagtalan éjszakán

keresem hogy öleljen

madártoll kering

lefelé s földre hullik

mint szemem könnye

szerelmem fagyott virág

sziklasírba temetve

volt nevetések

szívembe kövesedve

még visszafájnak

csupán a szél nem hagy el

csókjai rám találnak.

SZERETSZ? MÁR KÉSŐ!

Írta: Herczeg László

Szeretsz? Ne tedd.

Könnyes lesz élted.

Én sírok.

Érted.

Szeretsz? Hiába.

Nem jössz velem.

Ott, nincs

Szerelem.

Szeretsz? Már késő.

Értem már jönnek.

Engedd, hogy

Elköszönjek.

TENYEREMRE CSILLAGOT

Írta: Herczeg László

Fájok

magamnak

hang nélkül

ordítva.

Elmentél

mellettem

hátat

fordítva.

Tollal

 tenyeremre

csillagot

rajzoltam.

Meghalok.

Megtudod

számodra

ki voltam...

HULLÓCSILLAGOK

Írta: Herczeg László

Láttam ma egy hullócsillagot,

nem hagyott jeleket maga után.

Szomorúan zuhant a Föld felé,

tudta, már vissza sosem talál.

Láttam ma egy síró asszonyt,

szeméből olvastam szenvedését.

Hullócsillag lett ő is szegény,

eltaposták már rég a nevetését.

Láttam ma sorsomat, jövőmet.

Öregség, szegényen, betegen.

Hullócsillag leszek, majd végül,

ennyi talán majd jár nekem…

MEGHALUNK MÉGIS

Írta: Herczeg László

Megkérdeztem egy virágot,
kitől kapta az illatát?
Talán, Istentől jutalom?

Azt felelte, senkit nem látott.

Így ébredt fel egy napon.

Mert nem kell látni az Istent!
Csak hinni azt, hogy létezik!

Lábnyomát sosem láthatod,
templomai vannak csak lent.

Hol szent lényét imádhatod.

Nem kell csodákat tennie

Sem az arcát megmutatnia
Ember, állat, egy falevél is

tudja, hogy van, kell lennie!
De, mind meghalunk mégis…

MINDÖRÖKKÉ

Írta: Herczeg László

Rólad susog a

nád a tóparton

vadkacsák csapata

szeli át a tavat

a hattyúk most már

nincsenek itt

ki tudja merre jár

a kis csapat.

Itt a pad, hol veled

szoktam ülni

sokszor csak a tavat

néztük némán

miközben fogtuk

egymás kezét

én emlékezem

te nem gondolhatsz

már énrám.

Régen elment

pihenni a nap

én csak ülök a parton
nem látom könnyem

a földre lehullni

megsajnált az alkony…

ISTEN AKARATA…

Írta: Herczeg László

Verseket akar

tőlem az Isten

boldogságom

ezért nincsen
megtanított fájó

könnyet sírni
érte egyre jobb

verseket írni

én nem hittem

benne soha
nem kértem ha

sorsom volt

mostoha
ő mégis

magához ölel
ezért nekem

verseket írni kell
virágaim drága

asszonyok
hajam levágtam

csont kopasz vagyok
fejem nagy

fénylő torz golyó
szakállam fehér

mint a hó
most még

múzsám sincsen
ezt akarta az Isten…

FELHŐKANCÁM
Írta: Herczeg László

Nézem a felhőket álmodozón.
Szép kis felhőkanca vágtat előre
Csődörként követem vágyakozón.

De, meg nem áll, hiába kérem

Hasztalan futok vágyón utána

Soha, soha én utol nem érem.

Nappal, felhők közt vágtatunk
Éjjel, a csillagok útja lesz miénk
Együtt azonban sosem vagyunk.

Nézem a felhőket álmodozón.
Szép kis felhőkanca vágtat előre
Csődörként követem vágyakozón…

EMLÉKED KÉSE I.
Írta: Herczeg László

Tavaszi estén langyos a szellő
Pihenni tér már a fű, fa, virág
Majd, mire végül az éjszaka eljő,
Emléked kése a szívembe vág.

EMLÉKED KÉSE II.

Írta: Herczeg László

Tavaszi estén langyos a szellő
Pihenni tér már a fű, fa, virág
Majd, mire végül az éjszaka eljő,
Emléked kése a szívembe vág.

Múltnak láncait megcsörgettem
Öleléseink kínzó sóhajjá váltak
Mosolyaid mit egykor úgy szerettem
Vissza már hozzám nem találnak.

Milyen bolond vagy árva szívem
Azt is szereted, aki elhagyott!
Nem maradt már semmi nekem
Búcsú csókod is a számra fagyott.

Virágom lett ismét a fekete rózsa
Felettem már sírnak a csillagok,
Utolsó vágyam sem vált valóra

Megint csak újra egyedül vagyok.

Tavaszi estén langyos a szellő
Pihenni tér már a fű, fa, virág
Majd, mire végül az éjszaka eljő,
Emléked kése a szívembe vág…

SZÉLKEDVES

Renga - láncvers
Írta: Herczeg László

Simogat a szél

hozzám bújik kedvesen

nem hagy el engem
csillagtalan éjszakán
keresem hogy öleljen

madártoll kering
lefelé s földre hullik

mint szemem könnye

szerelmem fagyott virág

sziklasírba temetve

volt nevetések

szívembe kövesedve

még visszafájnak

csupán a szél nem hagy el

csókjai rám találnak.

ELMENT A MÚZSA.
Írta: Herczeg László

Ordítani kellene, sérelmem kiabálni.

Hallja meg ez a bolonddá vált Világ,
hogyan tud a sebzett szívem fájni.

Lelkemből feltörően kellene sírni!

Hiszen a férfi könnyei gyémántok!
De, nem tudtam csak e verset írni.

Ma hagyott el végleg a Múzsám,
kihez legszebb verseimet írtam
fejét lehajtva, nem nézett énrám.

Azt mondta, ő szeret, mindörökké.
Gondol rám, sosem fog elfeledni
De, én tudom, nem látom soha többé…

Élek így tovább, nem bízok jövőben
Minden válással kevesebb vagyok.
Egy darabot mindig elvisznek belőlem…

VISZEM MAGAMMAL

Szonett 70.

Írta: Herczeg László

Ha egy új szerelem rám találna,
Mit kezdenék akkor a régivel?
Melyet magammal mindig vinni kell

Ha elhagynám, az még nagyon fájna.

Ha elhagynám, az még nagyon fájna,
Sebzett bús szívem beleremegne
Még jobban és mélyebben szeretne,
Vinném magammal az elmúlásba.

Vinném magammal az elmúlásba
Örök, sötét, fekete éjszakába
Mert felejteni én sosem tudok.

Mert felejteni én sosem tudok

Végső utamra majd úgy indulok,

Talán, ott vannak igazi boldogok…

 

A HARGITA SZERELMESEI

Írta: Herczeg László

Tűleveleket

 írnak a fenyők
éjt-nappal a

nyugati szélnek.

Szerelmesen

választ remélnek.

De, nincs válasz.

Gyantaszínű

könnyeiket

sírva ontják ők,

szerelmesen
vágyó, váró

hargitai fenyők…

PACSIRTA. (Dalimadár)
Írta: Herczeg László

Madárdal köszöntött ma hajnalban
Pacsirta énekelt az orgonafán.
Beleremegett a lelkem nyomban
Madárdal köszöntött ma hajnalban.

Milyen furcsa a költői lélek
Meghatódik egy magasztos percen
Hálát adva, hogy látok, hallok, élek!
Milyen furcsa a költői lélek.

Jaj, elrepült a kis dalimadár!
Orgonaág még utána rezgett.

Nem jön vissza talán soha már
Jaj, elrepült a kis dalimadár…