ARCHÍV VERSEK

SZERETNI MINDHALÁLIG
Írta: Herczeg László

Ha fáj a szívem,

Mert meggyötörték
Nem panaszlom
Én fel az égre.
Alszik az isten
Már ezer éve
Nincs az embernek
Nála menedéke.
Ha fáj a lelkem
Mert megaláztak

Magamon csakis
Én segíthetek.
Nem kell megállni
Csodákra várni
Mert napjainkban
Csodák nincsenek.
Megcsal szerelmed?
Elárul barátod?
Sorsodon bizony

Mindhiába sírsz!
Gyerünk előre!
S maradék idődre
Te csak szeress,
Ahogy csak bírsz!

SZERETETVERS

Írta: Herczeg László

Mire kimondod
Azt a szót: Szeretet
Már elindultam feléd.
Mire felemeled a fejed,
Megfogtam a kezedet.
Csak egy percig átölellek,
Csak míg szívünk összedobban,
Csak míg kimondod, nevemet
Aztán szeretünk, még jobban.
Majd megyek tovább utamon
De, nem úgy, mint aki menekül
Valamit ott hagytam neked
Már soha nem leszel egyedül!

SZERELMEINK

Írta: Herczeg László

Az Én szerelmem vadvirág
A te szerelmed tarka lepke

Ki megpihen a szirmomon

Majd elrepül, ha úgy van kedve

Virág is, lepke is, elhal hamar

Senki sem fogja őket keresni

Maradj velem drága lepkém

Én tudlak csak igazán szeretni.

AZ NEM LEHET!

Írta: Herczeg László

Benned semmi
nyomot nem
hagyott volna
a boldog
pásztoróra?
Az nem lehet!
Harangok zúgtak,
míg tartott
a mámor!
Csokrot kötöttem
virágok illatából...

SZÓLT A RÓZSA.

Írta: Herczeg László

Rimbaudnak
meséltek a
virágok.
Lám, nekem is
beszélt egy
rózsa:
Szakíts le,
vigyél el
Kedvesedhez!
Váltsd vele
vágyadat
valóra...
Csókold!
Szólt a rózsa,
csókold
szenvedéllyel...
Csak tiétek

legyen
a szerelmes
éjjel…

SZÜLETÉSNAP.
Írta: Herczeg László

Sok baráttól
árad felém
sok sok öröm:
Megköszönöm!
Azt hiszem
a boldogság
kicsi örömök
gyöngyeiből áll.
Talán ma,
estére
rám talál...
Ha nem is
marad meg,
csak nálam
megpihen,
akkor is
felujjong
a szívem....
Sok baráttól
árad felém
sok sok öröm:
Megköszönöm!

 

MINDEN MÁS LESZ

Írta: Herczeg László

Ma összedobbant

Veled a szívem
Ahogy szelíden

Magamhoz öleltelek
Ez a tökéletes

Boldogság azt hiszem
Mert soha még így

Nem szerettelek.
Ma éreztem szép

Tested remegését
Szemeid tükrében

Végre hazataláltam
Megláttam benne

Azt, amire vágytam
Igaz szerelmednek

Csodás felébredését
Ne adjál, ennél többet
Ez nekem éppen elég
Felragyog a napfény

Szebben kéklik az ég

Most minden más lesz

Komolyan hiszem
Ma összedobbant
Veled a szívem…

MIÉRT NEM?
Írta: Herczeg László
Gyermekvers.

Istállóban lakik a ló
melegben születik
meg a csikó
Disznó röfög
fedett ólban
kacsa liba
szintén jól van
A kéményen
gólyafészek
az új kutyaólak
már készek
Galambok a
galambdúcban
az egér is
benn a lukban
Minden állat
biztonságban
csak nekem nincs
saját házam

Csak kóborlok

házról házra

sorsüldözött

szegény árva
Mert engem
nem szeret senki
de rossz vándor
patkánynak
születni…

MEGYEK EGY ÚTON…

Írta: Herczeg László

Megyek egy úton

énekelve!

Vígan derűsen

semmitől sem félve,

minden lépéstől

csodát remélve,

szerelmemet

ünnepelve.

Utam kísérő

madárdalban

lepkék szárnya

hűsíti arcom,

már nem kell

vívni a harcom,

mert, fürdök

a diadalban.

Mint Rimbaudnak:

Egy virág,

nekem is

megmondja a nevét!

A nap rám veti

aranyszemét,

reám köszön

a nagyvilág!

Pár lépés még,

már ott leszek!

Hisz látom is:

Karját kitárva,

A Kedvesem

ott vár vágyva!

De ekkor,

mindig

felébredek…

MEDVEOLOGIA
Írta: Herczeg László

Ha nem tudsz
Medvéül
Könnyed hull
Bús egyedül
Örökké csak
Mézre vágyva
Árván
Bolyongsz
A világba...
Bár a medve
Egy állat
Az Ember
Nagyobb állattá
Válhat!
Nem medve ült
Az Enola Gay-ben
Mikor a bombát
Ledobta szépen
Nem medvék
Gyilkoltak milliókat
Vagy medvék
Öltek Lidicében?
Talán rossz vicc

Csak rémálom
Volt Auschwitz?
Csak Ember
Képes ilyenekre
Sosem medve!
Változz
Nemesebbre!
Legyél fecske
Színes madár
De inkább medve!

Ha nem tudsz
Medvévé válni
Sosem fogsz
Mézet találni!

Írta: Herczeg László

Éva születésnapjára.

Minden sín az éjszakába fut.

Robognak az Életvonatok.

Állomások a születésnapok.

A vonat rohan. Megyek veled!

Vigyázok rád, fogom kezed!

Míg egyszer véget ér az út,

Mert a sín az éjszakába fut.

CSILLAGSZÓRÓ ÉJSZAKÁBAN

VII. Szonett.

Írta: Herczeg László

Vártam nagyon, szemem az órát leste

Megjött a vonata, s ő szaladt felém,

Szikrázó könnyei ragyogtak szemén,
Karomba besimult szép karcsú teste…

Oly szerelmesen nézett a szemembe

Boldogságomban nem tudtam beszélni,

De azt éreztem, nem kell őt már kérni,

Mert az enyém lesz még a mai este…

Aztán a csillagszóró éjszakában

Kitárt ölében már hazataláltam,

Betakartam őt birtokló testemmel…

Ringatott forró igéző szavakkal
Aztán másnap már elment a vonattal,

Belül millió szerelmes sejtemmel…

CSAK ENNYI…

Írta: Herczeg László

Csak, csupán ennyi…

Most próbálj meg

Már nem szeretni!

Szívemet kitéptem!

Csak ennyi a vétkem!

Fogd! Érezd dobogását
Vigyázz! El ne vesszen!
Sehol nem találod párját!
Elmegyek egy szélsuhanással,
Csak a szívem marad utánam…

Csak, csupán ennyi…
Most próbálj meg
Már nem szeretni!

AKROSZTICHON &  TELESZTICHON

Írta: Herczeg László

AKROSZTICHON

SZERETET.

SZERETET dobol fülembe riadót
Zavaros emléked megölte a jót

Egy morzsa sem maradt nekünk
Remény nincs, csak szenvedünk,
Elmegyek hát, legyen, most vége
Talán most megnyugszom, végre
Egy percig még visszarévedek,
Tovább kell menni, Isten veled!

TELESZTICHON

BÉKE.

Gyere Drága minél hamarabB

Legyen bánatom már a múltÉ

Lassan múlnak napok és óráK
De, én várlak most már örökrE

AKAROK!

Én akarok már boldog lenni

Akarom többé ne fájjon semmi

Ne fájjon semmi

Én akarok szeretni nagyon

A könnyeket a múltban hagyom

A múltban hagyom

Én akarok, míg szívem dobban

Megfürödni a mosolyodban

A mosolyodban

Én akarok veled virágot lépni
Aztán neked mind-mind letépni
Mind letépni

Én akarok melletted ébredni fel

Nemcsak feküdni ha ölelni kell

Ha ölelni kell

Én akarok nevetve énekelve

Belehalni veled a szerelembe
A szerelembe

AZ ALVÓ ASSZONY

(Fantáziavers egy festményre)
Írta: Herczeg László

Aludtál már
Mikor hazaértem

Nem volt leoltva
A lámpafény.
Meghatottan,
Boldogan néztem:
Gyönyörű vagy

És az enyém!

Sejtelmes buja

Asszonyi illat
Áradt testedből,

Beleremegtem.
Tudtam, hogy

Mindig rád vártam,
Még senki nem volt

Akit így szerettem!

Csendben, finoman

Jól betakartalak,
Csak fel ne ébredj

Szép alvó virágom!

A lámpát leoltva

Nem zavartalak,
Hiszen drága lényed
Majd holnap is látom!

KEDVESEMHEZ!

Írta: Herczeg László

Jó lenne, nem

 meghatódni
akkor tudnék

szebben szólni
ha nem lenne

könnyes a szemem
felemelhetném

árva fejem.
Jó lenne a

fényben menni
mindent mi

rossz volt

elfeledni,
megfürödni a

mosolyodban
Hallani, ahogy a

szívünk dobban
megyünk az úton,

együtt megyünk
torokban rekedt

madárdal leszünk
vadvirágok

nyílnának,

lábnyomodban
gyerünk a fénybe

induljunk nyomban!

KETTŐNK SZERELME
Írta: Herczeg László

A Te szerelmed

Szivárvány vihar után,

Mely eltűnik, csak emléke marad!
Az Én szerelmem, erős sziklavár,

Ahova örökre bezártad magad!

MA ÉJJEL ÁLMODNI FOGOK…

Piroska Orosz barát-nőmnek 2011.

Írta: Herczeg László

Ma éjjel
álmodni fogok

Közelebb lesznek
 a csillagok!
Mert lábam
 lógatom egy
felhőnek szélén
s a kék bolygóra

onnan nézek én.
Parányi petty
fentről a Hazám
milliónyi házban
már alszanak, de

van jó barátnőm

kit aludni  térni látok…
Hahó! De hiába kiáltok!

Piroska az! Szívemnek

kedves már régtől
őt lesem innen az égből
várom, mit fogok majd látni…
titkon megcsodálni!
De sötét felleg jön,
az eget uralva
előlem Piroskát
orvul eltakarja!
Aztán tovaszáll
és Pirost újra láttam,
de nyakig takarva
Aludt már az ágyban…
Így jár, az ki égből
lesi mások álmát
nem látja Pirosnak

a fehér lába szárát!

MINT PAPÍRHAJÓ…

Írta: Herczeg László

Mint tó vízén

Úszó papírhajó

Gyermekjáték

A te szerelmed.
Oly könnyű, és

Könnyen illanó,
Az első eső már

Széjjel is áztatja,
Süllyed a papírhajó.
A én szerelmem
Sziklás hegyorom

Mely évezredek
Szeleivel dacol,
Vihar tépázza

Vad orkán rázza,
Elmeséljem, most
Hogyan harcol?
De, Kedvesem,
nem is figyelsz,
Már régen alszol…

Előszó:
Ronsardra gondolva, nem tudtam kibírni,

Megpróbáltam én is szonettet írni…

MINT VÉREM KICSORDUL…

Szonett I.

Írta: Herczeg László

Mint vérem kicsordul, ha megvág a kés,

Tűnt mosolyok múltamból visszafájnak.

Csillagfény éjszakák most rám találnak,
Gyöngyként gurul elém az emlékezés.

Sérült fehér hajóként, egy szerelem

Küzd az árral vágyaim tengerében,
Tépett vitorlával süllyed az éjben

Megyek utána, de soha nem lelem…

Bolyongok egyre, a régi utakon,
Eltűnt boldogságom nyomát kutatom,

Talán, soha nem fogok rátalálni…

Könnyemet felszárítaná már a szél,

Arcom simogatná hulló falevél,

Talán egy nap, nem fogom visszavárni?

MIT AKAR TŐLEM?
Írta: Herczeg László

Már tizenhárom éve

Költöztél fel az égbe
Azóta mindig várom

Megváltó gyors halálom!

Mit akar tőlem az Isten?
Miért tart engem itt lenn?
Miért nem enged oda el,

Ahol lelkem nyugalmat lel,
Tehozzád Drága Kincsem!
Mit akar tőlem az Isten?
Nem volt még elég a bánat?

Nem sírtam eleget utánad?
Nem rimánkodtam, könyörögtem?
Nincs elég szenvedés mögöttem?
Mit akar tőlem az Isten?
Hiszen már semmim sincsen,
És senki nem töröl, könnyet
Csak engedi, hogy elköszönjek

Végére érve már erőmnek.

Mit akar tőlem az Isten?

Mikor már Múzsám sincsen,
Csak halálvágy marad végül
Árva lelkemnek menedékül.

NE A HALÁLTÓL FÉLJ!

Írta: Herczeg László

Minden

Pillanatban

Meghalsz,

Hogy élhess!

Ne a haláltól félj!

Az élet férges!

Kacagva jöttél

De én már

Nem nevetek

Nem csókolom

Többé meg

Kit legjobban

Szeretek...

NE SZÓLJ SZÁM!

Írta: Herczeg László

Tavaszillatban fürdetem arcomat

Elküldöm képem a langymeleg széllel,
Állj ki a fényre, hamar odaér hozzád,
Mert, nem viszi magával bánatomat!
Kilököm, karjaim az ég felé ilyenkor
Nyújtózkodom egy áldott napsugárban,
Magamhoz ölelem az egész világot
Bár, véres valóság a szenvedő jelenkor.
Szenvedek én is, és szenved, a népem,
Egyre nehezebben élnek már tömegek!
Nem lőnek még, és kapható kenyér
De, te már nem maradnál meg nekem!
Nincs gyötrő gondod, nem kínoz semmi

Mindened megvan, még fölösen is

Nem mutatom hát szomorú valóságom,

Mert, nem szűntem meg téged szeretni!

Félre hát bánat, napsugaras az ég!

Gyere, ölelj, nevetésünk ragyogjon össze,

A gondjaimat megint majd eltitkolom,
Szeress, Gyönyörűm! Legalább ma még…

MOSOLYGÓ, VADVIRÁGGAL

Írta: Herczeg László

Elképzeltem Kedvesem arcát

a rásugárzó lámpafényben

ragyogó csillagok szikráztak

majd sugároztak a szemében

mosolya villant és felnevetett

megdöbbenve némán álltam

vadvirágok színes csodarétje

pompázott rám a mosolyában

szíven ütött, amikor megláttam

tarka pillangók szállnak ottan

a szépségtől szívem is remegett

könnyem csordult meghatottan

hozzá léptem csendben átölelni

csókjára csókkal felelt a szám

mert  jobban nem lehet szeretni

mikor a kedves mosolyog reám!

A boldogság sok apró gyöngyszem

jól tudom ezt, most már megértem

elképzeltem Kedvesem arcát

a rásugárzó lámpafényben.

Írta: Herczeg László

Már nem hiszek!

Fényes jövőt, biztos holnapot,

Ígértek nekünk, a Nagyok.

Vonultunk büszkén énekelve,

Vörös zászlók közt menetelve!

Építsetek! Gyárakat, vasutat!

Teremtsetek várost, és hidat!

Tegyétek az országot széppé!

Tiéd lesz! A dolgozó népé!

Mennyit dolgoztunk ingyen,

Mire felépült itt minden!

Mi lett munkánkért a bér?

Ellopta mind a sok Vezér!

Övék az ország, a hatalom,

Pöffeszkednek dúsgazdagon!

Övék a föld, és övék a gyár,

A nép csak görnyedt szolga már!

Ma csak morzsák jutnak a népnek,

Mert csak ígérnek a Vezérek!

Fűt, fát ígérnek, s meglopnak holnap!

Nem hiszek többé, tolvaj csalóknak!

MEDVEBUNDA

Írta: Herczeg László

Jó meleg a Medvebunda!
Hideg szelek, hogyha fújnak,
Nem fáznak a Macilányok
Kik Medvével összebújnak!
Összebújni mindig szabad!
Barátság van és szeretet!
Csak hozzanak mindig mézet,
Inkább sokat, mint keveset...
Erzsikém nagy csupor mézzel
A szívembe loptad magad
Mert egy csupor finom méztől
A Jó Medve el nem szalad!
Ha megettem finom mézed
Mink leszünk, kik összebújnak
Jó meleg a Medvebunda
Hideg szelek, hogyha fújnak!

MÁR MEGINT!

Írta: Herczeg László

Bánatom sötét

felhői mögül
nem ragyog ki

az öröm fénye

bús szívemnek

nincs menedéke.

Megint becsaptak

megaláztak

pedig csupán

boldogságra

vágytam
mégis csak

csalódást találtam!

Kit verseimben

trónra tettem én
csillagok közé

akarva felemelni

elfelejtette,

hogyan kell

szeretni!

Nincs erőm már

tiltakozni sem

rabja már a

nagyvárosi fénynek
búcsút int hát

szegény

kedvesének.
Állok görnyedten

fejem lehajtva
szégyellem, de

könnyes a szemem

nem maradt semmi

és senki nekem.

Előszó:
”A hidaknak a szakadék mélysége

iránti alázatával szeretlek!”  /Gracian

KI MONDJA MEG…

Írta: Herczeg László

Ahogy hidak ívelnek át

rémítő szakadékok felett

úgy kötődöm hozzád én.

Megmagyarázni nem lehet

mi vonz tehozzád engemet

sebzett szívem tépve remeg

remény nélkül mégis szeret.

Ahogy hajó küzd az Óceánnal

vágyaimmal úgy harcolok én

csatát veszítve sok éjszakán

lassan elhagy minden remény.

Sötét úton nem vezet a fény

a gazdag különb, mint a szegény

nagyon jól megtanultam én.

Ahogy meghalnak a remények

úgy fognak megcsalni az álmok

a jövőtől egyre jobban félve

a tegnapokba már visszavágyok.

Emlékeim szép nyíló virágok

egy szakadék partján állok,
Ki mondja meg, hidat hol találok?

A SZÍV ÉS AZ ÉSZ CSATÁJA
Írta: Herczeg László

Örökké küzd a szívem az ésszel

Kinek nagyobb a hatalma rajtam?
Csatáznak, bár én nem akarom
Bensőmben harcot sosem akartam.
-Szerelmes vagyok!- kiált a szív
-Becsapnak megint!- felel az eszem
-Sírni akarsz? Átkozott bolond!-
Tudom, igaza van. Jól emlékezem.
Jól emlékezem, mennyire bíztam
Míg átremegtem vágyó éjszakákat!
Bizony megtörtént, hogy sírtam
Szívem, majd megszakadt utánad…
-Igen, szenvedtem!- felel a szív
-Remegve, félve, majdnem megálltam!-

A Remény tartotta kezében dobbanásom
Míg el nem jött végre, akire vártam!-

-Valóban, eljött!- felel gúnyosan eszem
-De, el is megy! Te maradsz egyedül!-
-Levelétől fosztott mirtuszág vagy!-
-Akinek már semmi sem sikerül!-
-Mirtusz levelekből nem lesz koszorú,
 Mind leperget, a poros földre hullt!-
Szólt az ész. –Ezért vagyok szomorú!-
-Ne szomorkodj!- Feleli a szív
-Az irányítást átvettem már Ember!
Kárpótlásul, minden szeretni hív!
Nem bolond az, ki hisz a Szerelemben!-

A SZERELEM MA…

Írta: Herczeg László

A szerelem ma egy
Bársonyos nevetés

Hangjával szíven talált
Felhőkből virágokat

Láttam, égi varázst.

Majd képzeletemben

Őt is, a megcsodált
Nevetéssel mosolyát

 Hintette szét felettem.

Mint langy áldott eső

Hullt reám a mámor

Oly szépnek láttam

Rögtön beleremegtem.
Istenem! Ott akkor
Mennyire szerettem!

Távol volt, csak vágytam.

Ó, szerelem! Add nekem
Örökre, az Ő nevetését
Mely kincsemmé vált:
A szerelem ma egy

Bársonyos nevetés
Hangjával szíven talált.

KARÁCSONYI GONDOLATOK.

Írta: Herczeg László

Karácsony van, szent Karácsony
Most sem lett új nagykabátom!

Néhány csekkem nem fizettem

Nem is vidám most a kedvem.

Kocsimba benzint sem veszek!

Nem ér az úton majd baleset…

Pénzem az unokáimnak adom,
Lefogyva szép leszek nagyon!

Bejglit két éve már nem eszek
De jó! Cukorbeteg nem leszek!

Szerencsémre szeretnek a nők
De Istenem! Adjál több erőt!
Vagy részesíts, szent kegyedben
Tégy, egy barlangba a hegyekben
Hol elbújhatom szégyellni magam
Mert önbecslésem cafatokba van!
Kitüntetéseimet néha előveszem,
De eladni mégiscsak szégyellem…
Emlékszem, mily boldogan álltam,
A névsorban a nevemre vártam…
Nem egyszer, számos alkalommal
Ma, kidobnám az egész halommal…
Hiszen most azok nyúlnak a kalácsért
Kik semmit sem tettek a Hazáért!
Csak szájukkal lettek Honfiak, nagyok
Míg én, csak szürke régi harcos vagyok!
Végül aztán azt is meg kellett élnem
Itt az idő, már a holnaptól kell félnem…
Miközben messziről, hisz oda nem ütök,
Gúnyolnak  vézna kis szúnyogcsődörök…
Mások kezében meg ott lobog a lista
Rajta már felírva sok régi kommunista
Mert félnek, felkel a népnek árja
„Hej, te bunkócska te drága…”

Majd összefogva azt kiáltja: mától,
Takarodjon a megunt diktátor!

Karácsony van, Szent Karácsony…
Teljesüljön hát egy álmom:
Szeretetben, boldogan élni!
Bízni, és szebb jövőt remélni!

ANGYAL KISSNEK
Írta: Herczeg László.

Jövőre,
ha el nem
temetnek
egy piros
léghajót,
elküldök
Kegyednek!
Ha nem lesz
pénzem már
a piros
léghajóra
egy kis
dobozkát,
visz a Posta!
Ha kinyitja,
nem üres
belseje!
Virágillattal
rakom tele...

 

IKUK!
Írta: Herczeg László

CSIILAGRÚGÓ

Fekete
lovam patkója

szikrázik

SZERELMEM

Szerelmem

egyben halálom

búcsúzom

FRISS KENYÉR

Kenyerem
meleg ropogós

boldogság

ÉJSZAKA

Nincs csillag
nincs boldogságom

nincs itt ő

IBOLYAKERESŐ
Írta: Herczeg László

Fénysugarasan

Tavaszváró a reggel
Bízva a melegben

Rügyeznek a fák
Régen kidugta

Fejét a hóvirág
Nagyot harapok

A friss levegőből.
A kerék forog,
Minden kezdődik
Elölről, télre tavasz,

Tavaszra a nyár, majd
Őszt fújnak ránk

Hidegebb szelek.

Örök körforgás ez,

Mint évre jön év.
Most tavasz lesz.

Ibolyát keresek,

Mert szívem remeg

Mindig az illatától.
Ha találok, csak Tiéd!
Csokorba kötöm
Remegő szívemmel,
Fénysugarasan
Tavaszváró a reggel…

Írta: Herczeg László

Kelt: 2003. 09. 28. 

Ha…

Ha életem rossz nem volna,

Ha nem lenne borús az ég

Ha a szívem nem sajogna

Ha kis reményem volna még

Ha az emlék sosem fájna

Ha nem remegnék a vágytól

Ha fürödnék mosolyában

Akkor, nem félnék a haláltól…

GYERTYA HELYETT!
Írta: Herczeg László

Sokáig gyakran

Elmentem hozzád

Kedvenc dalaidat
Énekeltem oroszul.
Remegve, sírva
Könnyeimet nyelve
Vártam sírodnál
Míg bealkonyul…

A temetőőrök

Bolondnak néztek.

Ma már csak ritkán
Ülök a kis padon
Már nem is sírok
Elapadt a könnyem.
Más nők csókolnak
Ölelnek ma már

De, hogy voltál, az
Istennek megköszöntem!

HITTEM, HITTEM!
Írta: Herczeg László

Hittem, te hozod el a boldogságot

szemed tükrében sorsom véltem látni

reméltem nagy kincsre tudtam rátalálni
te jelented majd nekem az egész világot.
Hittem,  a legkülönb Kedvesem leszel,
akihez írom majd szép szonettek seregét!
Éjszakáink csillagaiból rakom ki nevét
mikor minden ölelés téged ünnepel.
Hittem, reám szikrázó mosolyodban
megfürdetsz majd, mint egy gyermeket
meggyógyítod majd sebzett lelkemet,
menedéket találok ölelő két karodban.

Hittem, mert vágytam, igaz lesz talán
fogadalmaid, forró szerelmi esküvésed,
amelyre ráígérted egész életed és véred
hova tűnt mindez, hát álom volt csupán?
Hittem, de életem végül tönkretetted
sötét felhők jöttek, lelkem már sebzett lesz
kit Angyalnak hittem, csupán úri Metresz!
Legjobban magad, s férjed pénzét szeretted!

IBOLYAKERESŐ
Írta: Herczeg László

Fénysugarasan

Tavaszváró a reggel
Bízva a melegben

Rügyeznek a fák
Régen kidugta

Fejét a hóvirág
Nagyot harapok

A friss levegőből.
A kerék forog,
Minden kezdődik
Elölről, télre tavasz,

Tavaszra a nyár, majd
Őszt fújnak ránk

Hidegebb szelek.

Örök körforgás ez,

Mint évre jön év.
Most tavasz lesz.

Ibolyát keresek,

Mert szívem remeg

Mindig az illatától.
Ha találok, csak Tiéd!
Csokorba kötöm
Remegő szívemmel,
Fénysugarasan
Tavaszváró a reggel…

CSIPKEBOKORBAN

Trubicza Ágnesnek!

Írta: Herczeg László

Sétálni indultam nemrégen

Sanyarú jövőmön merengve

Miképp iramlik el az életem

S lesz egyre öregebb a Medve

S midőn így szomorkodtam

Nehézségeken és életkoron

Megakadt kíváncsi két szemem

Egy tüskékkel telt csipkebokron.

De, mily döbbenet! A bokor szólal:

-Jó Medvém! Nem győzlek várni!

Mássz ide mellém, itt várlak bent,

Én vagyok!-A Trubicza Ági!-

-Tüskés  a bokor!- feleltem Én,

-Amíg bemászom, kiszúrja szemem!-

-Ha szeretsz bemászol!- csalogat Ági,

-Csodát mutatok, majd idebenn!-

Csodát mutat? Gondoltam én,

Vajon mi lehet? Furkált agyamban

Száz szúrás árán hát bemásztam én,

Ágitól ezért egy nagy puszit kaptam.

Lesz itt csók is, biztos szeret engem!

Tavasz van, minden csókra késztet!

Hittem én, de, Ági megmutatott

Tenyerében egy kis madárfészket.

-Tegyük vissza!-Leestek szegénykék!-

Az anyjuk itt repdes, oly boldogtalan!

Aztán visszatettük. Csupán ennyi történt

De, én az óta is szégyellem magam…

A SZERELEM PIROS LABDA
Írta: Herczeg László

A szerelem
Egy piros labda.
Szívemhez érve
Mindig visszapattan,
Maradok magamban.
Szegény szívem
Egyre csak remél,
Neved az égre kiáltom:
Vigye el hozzád a szél.
Keringj szavam!
Fel, magasabbra!
A szerelem
Egy piros labda.

A SZERELEM PIROS LABDA
Írta: Herczeg László

A szerelem
Egy piros labda.
Szívemhez érve
Mindig visszapattan,
Maradok magamban.
Szegény szívem
Egyre csak remél,
Neved az égre kiáltom:
Vigye el hozzád a szél.
Keringj szavam!
Fel, magasabbra!
A szerelem
Egy piros labda.

GYERE HOZZÁM!
Írta: Herczeg László

Gyere hozzám sötét éjjel!
mikor a hold sem világol

csillagokat eltakarja,

szemérmesen a ködfátyol.
Gyere hozzám sötét éjjel!

Vad viharban, hóesésben
jégcsap könnyel pilláidon,
felolvadni az ölelésben.
Gyere hozzám sötét éjjel!
Betakarlak, szerelemmel
ölelj úgy, hogy tépett szíved,
Együtt dobbanjon a szívemmel!
Gyere hozzám sötét éjjel!
Mikor sírni volna kedvem

simogasd meg bús arcomat,
vigasztald meg árva lelkem.
Gyere hozzám sötét éjjel!
A kapuban foglak várni!
Jelez majd egy gyertya fénye,
Talán reám fogsz találni…

TÁVOL, MESSZE

Távol messze

Kedvesem teste

Meleget áraszt

Illatát ide érzem.

Lehunyt szemének

Óvó rejtekében

Kismadár repdes

Virágzó réteken

Vágyó dalától a

Könnyem csordul.

Alszik a Kedves

Nyúlnék feléje

Be kell takarni!

De el nem érem

Fogam csikordul…

VERS A HÓESÉSBEN.

 Írta: Herczeg László 2011.

Utánad mennék,

De, hull a hó.

Belepte apró

Lépteid nyomát.

Mi lesz velem?

Nincs arra szó,

Ha, mosolyodra

Nem találok?

Keresem hangod.

Jelekre várok.

Búcsúlevélre,

Egy ölelésre!

De, el nem érlek.

Sírva a szélbe,

Már mosolyodra

Nem találok.

DUNA PARTI CSALÓDÁS
Írta: Herczeg László

Csendesen sétáltam a Duna parton
A városra csendben ráborult az alkony
Néztem vizet, merengve önfeledten
Egy tovaúszó dinnyehéjat kerestem.
Aztán menni akartam, de mégis
A rakodó part kövére ültem én is,
Ott aztán csendben elsírtam magam,
Hogy Én élek, míg Ő rég halva van.
Sírtam, mert már akkor elárult
Mikor a Holdfény moziban vizet árult!
S színes játékát a tréfás szeleknek
Papírforgókat kicsi gyerekeknek.
Tizenkét éves volt csak maga is
De, már akkor csaló volt, s hamis!
Mert nem velem egy korban élt!
Így nem rakhattam fejére babért!
Megcsalt a magyar nép legnagyobb költője:
Meghalt úgy, hogy nem borulhattam le előtte!

VAN VALAHOL…

Írta: Herczeg László

Van valahol, egy kristályvizű tó

Arcomat, ha majd tükrében meglátom
Talán, boldog leszek, ezen a világon
Van, valahol, egy kicsike csillagom
Éjszakai égen, ködfátyol takarja
De, a vágyó lelkem, már látni akarja
Van valahol, egy színes üvegpalota
Mint meséknek törékeny csodája
Benne bolyongok királylányra várva

Van valahol, egy fekete hattyú
Fehérek között, de szép fejét lehajtva
Ezernyi csőrvágta vérző seb rajta
Van valahol, egy zokogó gyermek
Piszkos arcán barázdát mos könnye
Vele sírok én már mindörökre!

Mennynek kapuja nincs már nagyon messze,

Már hallom, hogy szólnak: Gyere be Fiam!
Írjál egy szép verset, várjuk Mindannyian…

HA, AKAROD…

Írta: Herczeg László

Ha akarod, ma megtalálhatsz

Csak mondd ki halkan a nevem

Ha van tépett szívedben helyem

Eléd állok, és karodba zárhatsz

Ha akarod, ma megtalálhatsz…

Ha akarod, ma megadom magam

Csak úgy ölelj, hogy szinte fájjon

Véres legyen csókod a számon

Míg nézed, szánakozva ősz hajam
Ha akarod, ma megadom magam…

Ha akarod, gyöngyvirág lehetsz

Csillagomnak megírlak versben

Te ragyogsz, majd legfényesebben
Csak érezzem azt, hogy szeretsz

Ha akarod, gyöngyvirág lehetsz…

FELHŐKÉPZELGŐ

Írta: Herczeg László

Olyan furcsák ma a felhők

alakjuk is milyen változó

az egyik vágtató lónak látszik

a másik meg vitorlás hajó

amott láthatom  Olga arcát

ő volt az első nagy szerelmem

mellette felém gomolyogva

mind kiket valaha szerettem
aztán látok felhőként fákat

erdőknek sorát fent az égen

hirtelen közéjük felvágyom

ott kelllene nekem élnem

hiszen minden mit elképzelek

Felhőkből rögtön valóra válik

kastélytoronynak szobájában
Csipkerózsika várja a királyfit

ha akarom hófödte hegyeknek

meghódított csúcsára felállok

hiszen azzá változik ott minden

mit képzeletemmel belelátok

létrám is van mászhatnék hamar

de maradok bár Sorsom mostoha

mert  akire  a legjobban vágyom

annak arcát fent nem látom soha.

NÉGYSOROSOK

Írta: Herczeg László

ALVÓ KEDVES

Nézem, ahogy álmában
Mosolyra görbül, a szája
Tudom, nem látom többé
Ez az utolsó éjszakája.

VIRÁGOT ADNI

Virágot adni kellene
Egy szál piros rózsát
Aztán, elfutni hirtelen
Nem várni utolsó órát.

SZERELMEM

Szerelmem- Kedvesem
Torokban rekedt madárdal

Hajnalonként újjászületik
De, estére mindig belehal.

SZIVÁRVÁNY

Minden eső után
Szivárványt képzelek
De, sosem kegyesek
Hozzám az egek.

KÖNNYEID LÁTVA

Könnyed, szép arcodon
Felszikrázik a napban.
Amit érzek, azt nem tudom
Neked leírni szavakban.

MÁSRÓL, MÁSKÉPPEN…

Írta: Herczeg László

Hazafias verset kellene írni!

Mocsok Trianonról átokkönnyet sírni!

Aztán, arról is írni volna jó

Ahol zúgott az a négy folyó,

S honvéd állt a Hargitán,

Amiről dalolt az anyám.

Aztán írhatnék turulmadárról

Csaba királyfi csillagútjáról

Bármire gondolok a történelemben

Mindenről írhatna egy költő ember.

A kardról, mely égből hullt Attilának

Legyen, rettegett Ura a fél világnak

Hódítás, háborúk, mind témám lehetne

Költői Köröm is jobban szeretne

Hiszen manapság a Hazafi trendi

Igen divatos Nagy Magyarnak lenni

De, én már mikor megszülettem

Magyar költőnek születtem,

Talán amikor először oáztam

Azt is rímben ordibáltam

Persze nem lettem költőóriás

Esélyem sincs rá, ez nem vitás!

Nem én szakadtam Szárszón szerteszét

Abdán sem értem könnyezett az ég

Nem én rohadtam el elevenen

Miközben csodákat írt a kezem.

Nem is leszek közelükben sem!
De, Mű-magyar sem leszek, én soha
Legyen sorsom bármily mostoha!
Hiszen, két darab hazafias versből
Csak egy íródik igaz érzelemből!
A költők fele csak megjátssza, magát
Mikor a hazáért emeli fel szavát.
Mikor tenni kéne, és bátran kiállni
Máris kezdenek rögtön meghátrálni.
Az igazi Hazafi nem jártatja száját

De, ha kell, vérével szolgálja Hazáját!      
Nem csupán hangzatos verseket ír róla!
Teszi becsülettel azt, ami a dolga!
Ezért, írok inkább szerelmes verseket

Már szolgáltam sok Hangember helyett!

 

SZÁMVETÉS MAGAMMAL

Írta: Herczeg László

Kávé íze volt az utolsó csóknak
üres közhelyként csikordult a szó.

Ölelésünk egy sekély vizű tó,
benne megfeneklett lukas csónak
kávé íze volt az utolsó csóknak.

Reményem hűtlenül elhagyott
kertek alatt tovaosont gyáván,
talán mert könnyemet látván

Tudta, ez már végső állapot.
Reményem hűtlenül elhagyott.

Fejem lehajtva, bús némán állok,
Ki temeti el végül a katonát,
ha elvesztette a végső csatát?
Válaszra már soha nem találok,
fejem lehajtva, bús némán állok.

Szél támad, sötét felleges az ég.
Esőkönnyek hullnak, a Földre.
Engem siratnak talán mindörökre,
Sebzett szívem belefájdul még!
Szél támad, sötét felleges az ég…

ELBÚJTAK A CSILLAGOK
Írta: Herczeg László

Bánat hull reám, mint a zápor
Sebzett szívem ismét védtelen

Pedig csak szeretni volt bátor.

Mint kalapács alatt a porcelán
Szerelmünk úgy tört darabokra

Benned már emléke sincs talán.

Nézek utánad lelkem is remeg,
Árva fejemet némán lehajtom
Szégyen, de a könnyem is pereg.

Sötét az éj, elbújtak a csillagok
Langyos szél borzolja hajamat
Tovanyargal, s én egyedül vagyok…

 

 

GYÖNYÖRKÖDŐ
Írta: Herczeg László

Gyönyörködöm:

Gyönyörű
Gyöngyömön

Gyöngyharmat
Gyöngyözik.

SAS ÉS VERÉB…
Írta: Herczeg László

Sas madarak, ha az égen keringenek,
Irigykedve nézik lentről a verebek.
Tudnak ők repülni, de csak fáról-fára,
Verébnek nincsen nagyobb tudománya.
Hogy is szárnyalhatna, ha a tolla gyenge,
Azzal fel nem repül, Ő a fellegekbe.
Ezért csupán lentről kiabál a sasra:
Csak a nagyképűség vitt olyan magasra!
Persze könnyű neked, sok nyulat megettél
Azért van, hogy ilyen nagy és erős lettél!
Nekem lócitrommal van tele a begyem

Attól egy kis veréb erősebb, hogy legyen?
Ezért azt kívánom, dögölj, már meg végre
Akkor nem tekintek irigyen az égre…

Zuhanj le Nagytollú!  A nyakad törjed ki!
Hallotta mindenki, hogy megmondtam neki?

A sas pedig eközben kering fent az égen,
Ha hallaná a verebet, nevetne az egészen…

ORGONÁT VISZEK

Írta: Herczeg László

Orgonavirág

színes a világ!
Illatod szíven szúr.
Elviszi a szél is

szárnyain  a hírt

május már az úr!
Orgonavirág
lelkem megremeg,

kedves vagy nekem!

Holnap egy csokrot
magammal viszek

várja a Kedvesem.
Orgonavirág
kinek adlak én?
Hideg ott nagyon.
Márványváza

lesz otthonod

egy drága sírhalmon…

VERS AZ ÉJSZAKÁBAN.

Írta: Herczeg László

Fekete lovakkal

jön az éjszaka

mindig félek hogy

egyszer eltaposnak

megnyugszom

ma világít a Hold

lám csillag gyermekei

sorban felragyognak

holdsugár oson

lefelé a Földre

kit csókol ma

arcon vajon fénye

a langyos esti szél

is már megállt

hogy lássa erre

kinek van reménye

aztán körüllengi

nagy orgonafámat

szívem remeg

a csodás illatárban

mégis könnyek

lepik el szememet

mert nincsen velem

akire vártam.

FÁZÓ CSILLAGOK ALATT…
Írta: Herczeg László

Fekete felettem az ég, minden szürke és fénytelen

Ma ismét visszagondolok, arra, hogy mi történt velem:

Hittem, te hozod el a boldogságot

szemed tükrében sorsom véltem látni.

Reméltem, nagy kincsre tudtam rátalálni
te jelented majd nekem az egész világot.
Hittem, a legkülönb Kedvesem leszel,
akihez írom majd szép szonettek seregét!
Éjszakáink csillagaiból rakom ki nevét,
mikor minden ölelés téged ünnepel.
Hittem, reám szikrázó mosolyodban
megfürdetsz majd, mint egy gyermeket,
meggyógyítod majd sebzett lelkemet,
menedéket találok ölelő két karodban.

Hittem, mert vágytam, igaz lesz talán
fogadalmaid, forró szerelmi esküvésed,
amelyre ráígérted egész életed és véred
hova tűnt mindez, hát álom volt csupán?

Fekete felettem az ég, párás ködben fáznak, a csillagok.
Rám egy sem ragyog, a Hold is elbújt. Egyedül vagyok!

JAPÁN LÁMPÁSVERSEK

Írta: Herczeg László

SZÉLBEN

Szél
fújta

arcomon

megszáradt a

könny

SZÍV ÉS LÉLEK

Szív

lélek

barátok

összetartó

pár

HÁBORÚ

Bú

bánat

szenvedés

sebzett testek

vér

ÁLMATLANUL  

Vágy

kínoz

álmatlan

éjszakákon

át

A HALOTT KÖLTŐRÖL

A

költő

halottként

verseiben

él

HAIKUK
Írta: Herczeg László

MI A SZERELEM?

Hernyó álmai

pillangónak szárnyáról

beteljesülnek

ZSUZSA SZEME

Örökké rám néz

sötétben is világít

kiolthatatlan

TUDOK…

Tudok szeretni

végső szívdobbanásig

együtt halálig

SZERESS!

Harapj hát belém

legyen véres a csókod

de nagyon szeress

ÜVEGMADÁR.

Üvegmadár vagy
egy koccanástól is már
semmivé törtél

HAZUDJ JOBBAN…
Írta: Herczeg László

Hazugságaidat
mindig megérzem.
Nem szólók már,
csak belül vérzem…
Hazudj jobban!
Minden napon
igazat remélek…
De, újra hazudsz,
bárhogy is kérlek!
Az is jobb lenne,
ha megütnének…
Hazudj jobban!
Szeretnék hinni,
bízni, és remélni!
Áldott szeretetben
boldogan élni!
De, vágyam sosem
válhat így valóra,
nem lelek bizalomra…
Hazudj jobban!
Úgy csapj be, hogy
higgyem igaznak!
Biztos valóságnak,
édes vigasznak!
Hiszen meg tudod
tenni oly könnyen,
neked semmiség!
Nézd, hull a könnyem…

Kérlek…
Hazudj jobban!
Vagy az Isten
szerelmére…
Mondj igazat
Végre!

HARANGOK SZÓLNAK HOZZÁM…

Írta: Herczeg László

Harangok

Szólnak

Távolból most

Hozzám

Érces szavukat

Elviszi a szél…

Esküvő van?
Temetés lesz?

Minden harang
Másról mesél…

Élesen szól

Szinte rikolt

A riadónak

Tűzharangja

Rémülettől

Dermed a szív
Olyan ijesztő

A hangja.

Misére hívnak

Más harangok

Dallamosan
Lágyan szólnak

Boruljunk le

Hát elébe

S adjunk hálát
Most az Úrnak…
Nagy harangok

Az ünnepek

Hirdetői zengve

Méltósággal

Tanítanak

Igaz szeretetre.
De, legjobban

Egy kis harang

Hangja cseng

Fülemben

Ez szólt nekem

Amikor

A feleségem

Eltemettem…

MERT, MA MÁR MINDEN ELADÓ…
Írta: Herczeg László

Mert ma már

minden eladó,

maradék éveim:

Elárverezem!

Igaz, sok már

nem maradt,

meg nekem,

de fűteni kell

ha hull a hó…

Hiszen ma már

minden eladó,

a pódiumra

végül kiálltam.

Lehajtott fejjel

bús türelmesen
várom, hogy jöjjön

akire vártam.
Talán az égből

száll majd alá,

de lehet, feltör

csak a föld alól

Angyal s Ördög
Már készülődik

értem valahol.
Aztán elvisz

hol azután

semmire nincs

már gondom
De, addig kiáltom:
Emberek!

Eladó a roncsom!

SÖTÉT A RÓZSÁM

Írta: Herczeg László

Sötét a rózsám

Akár az éjjel.

Kinek adjam

Fénytelenül?

Te, nem kéred,

Így azt hiszem:

Maradok

Magamra

Egyedül.

Vágyaim

Széttört

Kristály

Poharában

Ott van még

Szerelmed

Maradéka.

Ha itt vagy

Rám nevetsz,

Rajongva nézel,

De, nem látogatsz

Csak néha, néha.

Egyre csak beszélsz

Nekem a szerelemről

De, bizonyítás az

Nincsen sohasem!

Ígéreteknek hamis

Viharzó tengerében

Fulladozik a szívem!

Múlnak a hetek

Telnek a hónapok,

Én bizakodok, de

Szívem téped széjjel.

Nézd virágomat!

Öntözted Reménnyel

De, sötét lett a rózsám,

Sötét, akár az éjjel!

PAD, A SÍRODNÁL…
Írta: Herczeg László

Itt a padom

Emlékszem még

Gyere, ülj mellém
Nincs szavunk

Fogom a kezed

De, szemem nem lát
Álomkép az arcod
A könnyeimen át

Egyedül ültem le

Még mindig vágyom
Csak elképzeltelek

Sírva belátom…

ŐSZI GONDOLATOK.

Meghalt

a nyár
csatát vesztett
a győztes

ősztől.

Elsiratni kár…

Így van ez

ezer évek óta.

Még zöld a

fák lombja

de fúj a szél

és a virágok

már halnak

halomba…

Ülj mellém.

Nézz az én

szememmel.

Őszi széltől

betakarlak

szerelemmel.

Fújj csak szél
tépd a fákat!
Marj belénk

hideg éjjel!
Ki velem van

sosem fázik

megvédem őt

mindhalálig

szívem melegével!

TELIHOLD ALATT
Írta: Herczeg László

Teliholdkor

Szinte őrjöngnek a farkasok

Versengve egymással

Üvöltöznek a Holdra

Gyilkos fény-szemekkel

Alvó pásztortanyákra törve

Békés, kövér birkákat

Széttépnek darabokra!

Hold, te fényes telihold

Most nekem is pezsdül a vérem!
Teliholdkor

Kint az Óceánon
Hurrikán születik

Gyilkos romboló

Mint birkákra a farkasok

Úgy támad féktelenül

Ha be nem menekül

Kikötőjébe egy hajó!
Hold, te fényes telihold

Most nekem is pezsdül a vérem!

Teliholdkor

Az asszony férfire vágyva
Míg a férfi asszonyért majd eleped
Én is így vágyom forró ölelésre

A telihold alatt kettesben veled!
Hold, te fényes telihold
Most nekem is pezsdül a vérem!

PIPACSTENGER
Írta: Herczeg László

Pipacstenger a virágzó rét,

csak nézem, és állok meghatottan.
A szépség eltölt, megremegek,
most kellene meghalni nyomban!
Akkor, mikor kitárul a lelkem
magába vonzva a pillanatot,
hogy aztán soha el ne felejtsem.

Pipacsasszonyok táncolnak a szélben!

Mégis elhervadnak, három nap elég!

A férjeik mind elhalnak utánuk,
sosem fognak lengedezni még!

De, én elviszem magamban őket,
emlékezve, hogy volt egy csodarét!
Aztán, újra teremtem a pipacsmezőket…

SIERBŐL KIÁLT...
Írta: Herczeg László

Sierből kiált
Hozzám az Úr:
Ember! Ne bolyongj
Az éjszakában!
Már vártam...

SOSEM MARADSZ…

Sosem maradsz Te egyedül,
Mert, szíved hozzá menekül...
Az Ő szívével összedobban,
Aztán, szereted még jobban...

CSÚNYÁN NAGYKÉPŰ VERS…

Írta: Herczeg László

Valahol van
Egy temető
Benne több száz
Gyönyörű nő
Kik ismerték a
Medvét régen,
Szívük szakadt
Érte széjjel!
Ne is gyere,
Közel te sem!
Halj meg inkább
Százévesen!

A MÚZSA CSÓKJA…

Írta: Herczeg László

Hazafias verset kellene írni!

Mocsok Trianonról átokkönnyet sírni!

Arról is írni volna jó

Ahol zúgott az a négy folyó,

S honvéd állt a Hargitán,

Amiről dalolt az anyám.

Aztán írhatnék turulmadárról

Csaba királyfi csillagútjáról

Bármire gondolok a történelemben

Mindenről írhatna egy költő ember.

A kardról, mely égből hullt Attilának

Legyen, rettegett Ura a fél világnak

Hódítás, háborúk, mind témám lehetne

Költői Köröm is jobban szeretne

Hiszen manapság a Hazafi trendi

Igen divatos Nagy Magyarnak lenni

De, én már mikor megszülettem

Magyar költőnek születtem,

Talán amikor először oáztam

Azt is rímben ordibáltam

Persze nem lettem költőóriás

Esélyem sincs rá, ez nem vitás

Nem én szakadtam Szárszón szerteszét

Abdán sem értem könnyezett az ég

Nem én rohadtam el elevenen

Miközben csodákat írt a kezem.

Nem is leszek közelükben sem,

Talán már írni sem fogok, azt hiszem...

Mert minden költőnek kell a Múzsa csókja

De, engem nem csókol meg a Múzsa!

Talán nem csókol már, meg sosem

Elmegyek, mert megszakad a szívem…

KEDVESNEK

 Írta:Herczeg László


Jó lenne, nem meghatódni
Akkor tudnék szebben szólni
Ha nem lenne, könnyes a szemem
Felemelhetném árva fejem.
Jó lenne a fényben menni
Mindent mi rossz volt elfeledni,
Megfürödni a mosolyodban
Hallani, ahogy a szívünk dobban.
Megyünk az úton, együtt megyünk
Torokban rekedt madárdal leszünk,
Vadvirágok nyílnának, lábnyomodban
Gyerünk a fénybe, induljunk nyomban!

GYERE GYÖNGYVIRÁG…

Szonett 9.

Írta: Herczeg László

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó táncra,

Életünk talán végső táncát járni!

Pörögni, forogni, és nem megállni,

Így suhanni veled az elmúlásba…

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó dalra,

Pacsirta sem dalol ma nálunk szebben!

Rásegít trillázva, s már szárnya rebben,

Könnyeknek rajtunk nem lehet hatalma…

Gyere Gyöngyvirág, csókjaidra vágyom,
Szemed tükrében boldogságom látom!

Megfürdetsz szép napfényű mosolyodban…

Gyere Gyöngyvirág, csak te, és más senki!

Mert nem akarok mást már így szeretni!

Érzed, hogy a szívünk is összedobban?

HA NEM FÁJNA.

Ha nem fájna semmi,

A saját könnyeimen is

Tudnék nevetni.

Ha nem fájna semmi,

Egy templomba mennék,

Letérdepelni.

HA JÖN MAJD…

Álmomban jön majd,

Egy piros léghajó.

Lesz benne sok arany,

Fényes, ragyogó!

De, az én szerelmem

Felér az arannyal!

Repüljünk, hát drágám,

Elviszlek magammal!

Kidobom, kincsemet,
Mert fel kell most szállni!
Nem fogunk, nem fogunk,
Egy percet sem várni!

Szállunk fent az égen,

Két csókos utazó,

Ha jön majd álmomban,

Egy piros léghajó…

KUTYÁM SZEME…

Belenéztem kutyám szemébe,

Amint rajongva reám bámult.

Olyan hűség áradt belőle,

A szívem is belefájdult!

Bárki becsaphat könnyedén,

Az Ember, mind csalóvá válhat!

De, mellettem áll mindhalálig,

Örök hűségben: Egy Állat!

HALTÉMA

Régóta már az a téma;

Biztos, hogy a hal néma?

Lehetne velük beszélni,

Ha tudnánk közöttük élni?

Bár több a hal, mint az ember,

Mégsem kell nekik fegyver.

Bombát sosem robbantanak,

Békésen úszkálnak a halak.

Nincs háború, terror, éhség,

Az Óceán mélye szépség.

A víz alatt csend van, és béke,

Ott lelünk majd menedékre?

FEKETE HINTÓN JÁR A BÁNAT…

Írta: Herczeg László

Fekete hintón

Jár a bánat

Fekete lovak

Repítik előre

Mind jól érzi
Hintóba zártak
Ostor nélkül
Örök időkre…

Nem kocsisuk
Rabjuk vagyok

Egy ablakon át

Nézem a tájat

Ott van minden,
Amire vágytam,
Meg amiért még

A szívem fájhat.

Elérni mindent

Oly könnyű lenne

Csak a lovaknak
Kellene megállni,
De ők jól tudják
Hova is sietnek,
Útközben már nem
Lehet kiszállni…

Fekete lovaknak
Dobogását hallom
Fekete hintó jön,
Nincs reményem.
Fejem lehajtva
Búsan, beszállok
Mert csak érted,
Miattad éltem…

A CSIGALÁNY ÁLMA
Gyermekvers unokáimnak.

Írta: Herczeg László

Patakparton, egy nagy kövön,

Napozik a Csigalány.

Álmodozik, nemsokára

Bálkirálynő lesz talán!

Szikrázó aranyruháját,

Irigyli a csiganép,

Jól láthatja minden csiga,

Hogy ő bizony csodaszép!

Csiga ifjak nagy serege,

 Lesi epedőn kegyét,

Mind arra vár, hogy azonnal

 Megkérhesse a kezét!

Királynői trónja előtt   

Tülekednek sorokban,

Míg a sok lány irigykedve

 Pletykázik a sarokban!

Andalító zene csendül,

A táncterem teli már,

Táncolni kezd, szinte repül,

Akárcsak egy kismadár!

Eső koppan, vihar készül!

Felébredt a Csigalány!

Félve reszket, menedéket

Kell keresni szaporán!

Mászik, mászik, de ereje

Elhagyja a remegőt…

De, én éppen arra jártam,

A zsebembe tettem őt!

Ott vészelte át a vihart,

S elengedtem szabadon,

Nehogy féljen, ne remegjen,

Tán, bántani akarom!

Hogy lesz akkor bálkirálynő,

Aranyruhás, csodaszép?

Aki előtt hódolattal

Térdepel a csiganép?

Tudom álmát, elmesélte!

De maradt egy nagy talány:

Azt nem mondta, lábak nélkül,

Hogy táncol a Csigalány…

DICSŐ MAGYAR NÉPEM!

Carmen 01.

Írta: Herczeg László

Dicső volt magyar népem,

Évezredeken át!

Sok ezer féle képen,
Védte a szent hazát.
Tatár, török, ha dúlta,
Mindig is talpra állt!
A harc keménnyé gyúrta,
Így példaképpé vált.

Dicső légy, magyar népem,
Rabként nem hajts fejet!
Történelmünk zászlóján,

Nem hagyj szégyenjelet!

Menekül majd a zsarnok,
A csaló, és hazug!
Ökleink lesznek kardok!
A népharag, ha zúg!

DOKTOR ÚR!

Írta: Herczeg László

Alig alszom hetek óta
Pedig fáradt vagyok nagyon
Napi három, négy órákat
Vergődve álmodom,
Szúr a szívem, a kezem remeg,
Az orvos azt mondja: -Nyugalom!

Kiegyensúlyozott boldog élet!
Önnek csak ezt mondhatom!
Táplálkozzon egészségesen!
Fogyassza a tenger gyümölcseit!
Kagylót, és polipot egyen!
Csupán salátával körítve legyen!-

Ó, Doktor úr, hogy adjam értésére
Szükségem lenne az Ön fizetésére…

Majd, szíveskedjék elmondani Nekem
Mitől, lesz boldog az életem!
Bevallom Önnek, a Sors oly mostoha
Polipot, kagylót nem ettem soha!
Sült szalonnát eszem ma este
A salátát egye meg a kecske!

Kevés szalonnát, sok kenyérrel
Az stimmel a költségvetéssel,
De, ha Ön meghívna vacsorára
Lehet, hogy ízlene a homárja…

CSITULJ SZÍVEM!
Írta: Herczeg László

Csitulj szívem, pihenj meg már!
Eleget fájtál, mindig szeretve,
Miközben hitted, boldogság vár!

Csitulj szívem, pihenj meg már!

Most sem jött el, akit vártunk,
Ló helyett, lett egy nagy szamár!

Csitulj szívem, pihenj meg már!
A szamarat elhagytuk az úton,
Ma már tudjuk, nem volt érte kár!

ÉJJEL.

Kínnal jött el

Már az éjjel

Úgy bújtam

A hideg falnak

Amikor a

Vágy kutyái

A húsomba

Belemartak...

ÉJJEL VAN…

Éjjel van már régen

Gyönyörűm-virágom

Nem jön mégsem jön

A szememre álom

 Egy piros léghajót

Képzelek most neked

Csodás szép tájakra

Elrepülök veled

Alattunk virágtól

Tarka színű rétek

Mikor szerelmesen

A szemedbe nézek

A szavam elakad

De nem kell beszélnem

Elég ha megfogom

A kezedet szépen

Érzem hogy a Sorsom

Veled jóra fordul

Fogom hát a kezed

S könnyem kicsordul…

CSÁCSOGÓNAK.

(Horváth Margit barátnőmnek!)

Írta: Herczeg László

Kávéíz

legyen a

szádon

s az első

cigaretta

legyen

nyugtató.

A tudattal,

hogy holnap

is lesz

így ébredj

Csácsogó!

Szerelem

vágyak

csalfa

ajándék

Végül

mindig

maradsz

egyedül.

A Halál?

Kutyái

Úgyis

rád találnak

mert senki

nem menekül...

CIGÁNYSORS.
(Cigány barátnőmnek, aki az Isten elé térdelt könyörületért)
Írta: Herczeg László

Nincs irgalom! Nem menekülsz!
Csak ha koporsóba kerülsz!
Könyöröghetsz akár sírva,
A cigánysors másképp van megírva...

BARÁTSÁG

(Gyermekvers)

Egyszer, egy farkas megfogadta:

Holnaptól kezdve megjavul!

Málnát eszik majd vacsorára,

Legjobb barátja lesz a nyúl!

Együtt legelnek tarka réten,

Patakból isznak hűs vizet,

Aki a nyúlra kezet emel,

Az nagyon- nagyon ráfizet!

Bokor mélyén lapult a nyúl,

Hallotta farkas mit ígért,

Örömében nagyot kiáltott:

Végre komám, hogy észretért!

A farkas rögtön rárohant!

Széttépte irgalmatlanul!

Mert, csak holnaptól jó barátok;

Ma még, csak ebéd lett a nyúl!

HAJNALI RÉTEN…
Írta: Herczeg László

Ködben dereng a hajnali rét

Álom szeretőm most tér haza

Mezítláb a harmatos fűben,

Engem ölelt egész éjszaka.

Elbódulva a teste illatától
Még mindig hat reám varázsa
Most ment el, de máris hiányzik
Szemeinek szikra ragyogása.

Vágyaim asszonyát álmodom én,
Megy a szeretőm hajnali réten…
Vadvirágok nyílnak a mosolyától
Akkor majd boldog lesz, egészen.

S mielőtt még ébrednék, új napra
Hozzám visszatér, és ismét átölel,
Nem csak néhány álom pillanatra,

Azt álmodom, soha nem hagy el…

HALÁLOM UTÁN
Írta: Herczeg László

Ha halálom után

Olvassák műveimet,

Akkor sem tudják meg

Kihez írtam az

Utolsó verseimet!

Mert titkolod, félve,

Remegő gyávasággal

Míg én megosztanám

Az egész világgal!

Ha halálom után
Olvasod műveimet

Akkor döbbensz
Rá, elvesztettél

Örökre engemet!
Szomorú, arcodon
Emlékek könnye árad,

Nem eléggé szerettél,

Végül, meghaltam utánad…

HEVERÉSZŐ

Írta: Herczeg László

Hanyatt fekve a napsütésben

Virágos réten volna jó

De, most hideg szelek fújnak

Hiszen tél van, és hull a hó

Csupán a képzelet játszik velem
Körülöttem nyílnak a virágok

Így feküdtem egykor teveled

S, most álmodozva visszavágyok.

IKONZSUZSÁNAK!
Írta: Herczeg László


Ma este majd titokban
elbújunk ketten egy ikonban
aztán ha már benn leszünk
kézen fogva sétálni megyünk
mesélek majd honnan jöttem
milyen hosszú út van mögöttem
Hányszor ordítottam fel az égre
hogy ne verjen az Isten végre
mert nem térdeltem elébe soha
lett az én sorsom ilyen mostoha
később Kedves leülünk, egy padra
hallgatni a csendet egy pillanatra
megígérem, lesz majd sok versed
amit majd képpé alakít szép lelked
így utánam is marad majd emlék
ha hamar a végső útra mennék
ezért ma este majd titokban
elbújunk ketten egy ikonban
reggel ébredve kinyitod szemed
ott lesz e versem mely örökre tied!

SZABADON SZÁRNYALÓ

Írta: Herczeg László

Egy költő, soha nem maradhat árván,
Mert tud repülni képzelete szárnyán!

Madárként suhan, vagy akár léghajóval,
Érzi a szárnyalást, ő repül valóban!
Ma éjjel talán majd pillangó leszek!

Virágok szirmából illatfürdőt veszek!
Vagy sasként lebegek át minden határon,
Mindig oda jutok, ahova épp vágyom!

Szabadon járok, már régen a világban,
Álmodozom, hiszen hiszek a csodákban!
Apró kis csodákból, majd szeretet épül
Talán, ennyi marad nekem menedékül…

SZAKADJ MEG SZÍV…

Írta: Herczeg László


Szakadj meg szívem!
Legyen, ezzel vége,
Szerelmemnek már
Nincsen menedéke.
Én hittem, adtam,
Semmit sem kaptam!

Csak csalóka reményt,
Üres szép ígéreteket,
Sok csalódásomat
Számolni sem lehet!
Most végül, amikor
Legjobban kellene
Egymást szeretni,
Kiderül, hogy nincs

Te benned semmi…
MI URUNK A PÉNZ!

Mondta egy poéta
Milyen igazság ez,
Te vagy rá a példa!
A lelked is eladod
A kényelmes létért,

Egy lépést nem teszel
A kettőnk ügyéért.
Szép üres szavakból

Építettél nekem palotát…
Kifosztott termekben,
Bolyongjak most tovább?

PIPACSTENGER
Írta: Herczeg László

Pipacstenger a virágzó rét,

csak nézem, és állok meghatottan.
A szépség eltölt, megremegek,
most kellene meghalni nyomban!
Akkor, mikor kitárul a lelkem
magába vonzva a pillanatot,
hogy aztán soha el ne felejtsem.

Pipacsasszonyok táncolnak a szélben!

Mégis elhervadnak, három nap elég!

A férjeik mind elhalnak utánuk,
sosem fognak lengedezni még!

De, én elviszem magamban őket,
emlékezve, hogy volt egy csodarét!
Aztán, újra teremtem a pipacsmezőket…

NEM LEHETEK SOHA BOLDOG…

Írta: Herczeg László

Ha igaz mit ír

A filozófia

A boldogság

Nem létezik.
Mert mindig

Van bánatom

Mitől a szemem

Könnyezik.
Néha az hiszem

Majd most

Révbe érek

Most nem

Veszíthetek

Nem lesz új

Sorsítélet…

Az Istennel

Perben álltam

Mert elvitte a

Feleségem

Nevére átkot

Kiabáltam de

Nem jelent meg

Nekem az égen

Aztán megunta

A durva számat

Elvette tőlem

Édesanyámat…

De, még mindig

Nem volt vége

Apámat is utána

Hívta fel az égbe

Egyetlen év alatt

Hármat temettem

Akiket szerettem

Félőrülten jártam

Az utcákon, míg
Végre bealkonyul

Szép régi dalokat

Énekeltem oroszul

A negyedik évben
Segített egy asszony

Aki elérte, hogy

Életben marasszon.

Azóta is, ha már

Meguntam remélni

Jön egy angyali nő

Ki akar velem élni.
Aztán mikor már

Szívemből

Megszerettem

Újabb Sorsítélet

Dönt mindig

Felettem.
Angyalom

Mellőlem

Mindig elkerül.
De sosem maradok

Végleg egyedül

Most is van velem

Ki szeret is nagyon

De, nem szól az Úr:
Ezt már neki hagyom!
Eleget, szenvedett!

Eleget hullt könnye!
Az utolsó asszonyt,

Kapja meg örökbe…

ÚJJÁSZÜLETÉS

Írta: Herczeg László

Ha van újjászületés

 más testben

 vagy más formában

teljesülhet végül

 amire mindig vágytam!

Bár megadná az Ég,

hogy teveként
újjászületnék!
Kit úgy alkotott

meg az Isten:
Folyadékot hiába
ne veszítsen!
Igaz, nagy terheket

el kell neki bírni

de ezért cserébe

soha nem tud sírni!
Hányszor gondoltam már

bárcsak lennék teve

annak soha míg él
nem könnyes a szeme!

De hányszor borultam

Felzokogva, sírva
én már koporsókra?

ÚJRA NEVESS RÁM!

Írta: Herczeg László

Az emlékek ma

rám találtak
régmúlt időkből

visszafájtak.

Kedves arcodat

 tisztán láttam

 nyomodat már

mégsem találtam…

Mikor végső

utadra mentél

homokba léptél

és befújta a szél…

Mennék utánad

bárcsak mehetnék
hiszen veled még

boldog lehetnék…

Gondolatom egy

más világba fut

de nem vezet oda

immár semmi út…

A szélbe kiáltva

azt rebegi szám

gyere ide vissza

újra  nevess rám!

TUDOD-E?

Írta: Herczeg László

Tudod-e, mi kell
A szerelemhez?
Férfi és Nő

Egymásra néz
Aztán össze

Szikrázik
Két tekintet
S egymásba
Fonódik a kéz
Tudod-e, mi kell
Az első csókhoz
Mit sohasem

Lehet elfeledni?
Mintha belehalnál

Abba a csókba
Úgy kell szeretni
Mindezért hát

A boldogsághoz
Szerelem kell
Nem is kevés!

Különben csak
Forogsz a szélben
S az egész életed

Bús szenvedés…

ÚGY SZERESS

Herczeg László

Úgy szeress,
Szinte fájjon,
Édes kínja
Rám találjon.
Véremet adom
Csókodért,
Piros a rózsa
Nézd a vért...

ÜZENET
Írta: Herczeg László.


Jövőre,
ha el nem
temetnek
egy piros
léghajót,
elküldök
Kegyednek!
Ha nem lesz
pénzem már
a piros
léghajóra,
egy kis
dobozkát,
visz a Posta!
Ha kinyitja,
nem üres
a belseje!
Virágillattal
rakom én tele...

VÁRTALAK!

Írta: Herczeg László

Orgonabokrodnál

vártalak este

ott hol anyád

a csókunkat  leste

De nem jöttél

ott álltam árván

mint egy

megkövesedett

sóbálvány

Szomorú de hű

a lovagi szív

ma este újabb

találkára hív

Ha nem jössz

míg éjfélt

üt az óra

lantomat én

elcserélem

egy lóra

Már dalnokod

többé nem leszek

Mandragora

gyökeret eszek

Halál zárja le

könnyes két

szemem

Mert a végzet

te leszel nekem

Ne akard halálom

nyisd ki

ablakodat

Bent majd

elrendezzük

együtt a dolgokat!

VISSZA A MÚLTBA!
Írta: Herczeg László

Zavar ez a modern világ

Jobb lenne a múltban élni
Hol nem járnak autócsodák
S nem kell ózonluktól félni.
Ahol még nagy ősi erdők
Óriásként törtek égre
Embernek, és állatnak is
Egyaránt volt menedéke.
Nem mérgezett folyót, tavat
Az emberek saját piszka
Nem volt vegyszer a folyókban
Mind tiszta volt, kristálytiszta.

A gyermek zöld ligetekben
csörgő patakoknál nőtt fel
Nem tudta, hogy mi a járda
Hozzá a szó: betondzsungel.
Önpusztító a világunk
Már nem tudok jót remélni
Zavar ez a modern világ
Jobb lenne a múltban élni.

VIRÁG ÉS  NŐ

Írta: Herczeg László

A Nő olyan
Mint egy virág

Nélküle nem
Kerek a világ
Mert nem teremtett
Az Isten szebbeket
Mint amilyen a Nő
Meg a virág lehet
Ha szeretik és
Ráragyog a nap
Virág meg a Nő
Sokkal boldogabb
De, ha sértik, ha
Tépik szirmait
Ha magába kell

Zárnia kínjait
Elhervad, s ha
Bánják őt vadul

Virág és a Nő
Tenger könnye hull
Én ott leszek, ha
mindezt látom
Mindkettőt a
Szívembe zárom
Akkor, ezen a
Sivár világon
Nekem lesz csak
Nőm, és virágom!

NE MENJ EL…

Írta: Herczeg László

Könnyel jöttem én, könnyel…

Felvérteztél az örömöddel

Majd mikor megszűntem fájni

Nem akarok, már odább állni
Te engednéd el a kezemet?
Csak ennyi volt a szeretet?

Nem fogok menni utánad

Bárhogy lesújt, majd a bánat
Ha húsba tépő szenvedéllyel
Egyedül kínlódom majd éjjel
És minden szép emléktől félek

Ne menj el, ne hagyj el, kérlek…

NEM MARAD…
Írta: Herczeg László

A szerelem nem kér, csak ad.
Ha, kérek, nem leszek boldogabb
A szerelem nem ver, de sajog

Megtanít sírni, vagy mosolyog
A szerelem erős, mint a halál.
Bárhova is bújnék, rám talál.

A szerelem akkor szép, ha tiszta
Patakvíz, a hegyek könnyét issza
A szerelem így lesz, folyó árja
Majd eltűnik a mohó Óceánba…

Ott aztán, szétoszlik, végül
Nem marad semmim menedékül

NEKED KIÁLTOK!

Írta: Herczeg László

Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

Sugarasodj már nap,
Elmúlt a hajnal!

Ébredj fel Világ,

Vidám madárdallal!

Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

Ébredj utca, ébredj város!

Nyújtózzatok, fák a parkban,
Induljatok meg autóbuszok

De, vigyázva, most még halkan…

Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

Ha itt leszel, így lesz minden,

Mindent a lábad előtt látok!
Mindaz tiéd, amire ránézel,
Nem köti bilincs, vagy átok…


Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

NÉZD!

Nézd, itt egy

Kicsiny madárka

Milyen törékeny,

Apró, védtelen...

De, majd,

Ha felszárnyal

A magasságba

Átöleli őt a

Végtelen...  

NINCS MAGYARÁZAT!

Írta: Herczeg László

Az ég kék, a fű, zöld
Csak a könnyem nedves,
Megálmodlak, Kedves!

Akit nem szeretek

Azt bár nem utálom,
Sosem lesz belőle álom!

De, akit szeretek

Annak holdsugárból,

Glóriát tekerek!


Nincs magyarázat
Nem is lesz semmi,
Költőnek kell lenni!

AZ NEM LEHET!

Írta: Herczeg László

Benned semmi
nyomot nem
hagyott volna
a boldog
pásztoróra?
Az nem lehet!
Harangok zúgtak,
míg tartott
a mámor!
Csokrot kötöttem
virágok illatából...