2012. ápr. 6.

ÍRÁSOK

RÖVID ÍRÁSOK

RIGÓSZERŰ MADARAM…
Írta: Herczeg László

Évekkel ezelőtt láttam egy állatkereskedés kirakatában egy rigószerű madarat kalitkában gubbasztani magányosnak elkeseredettnek tűnt megvettem de kalitkát nem vettem hozzá éreztem ahogy kicsi szíve hevesen félve dobog a tenyeremben kiléptem vele az üzletből és feldobtam a levegőbe néztem amint elszárnyal repülj Istenhez kiáltottam utána mondd el neki hogy maradjon életben a feleségem a boltos hülyének nézet nem tudta hogy rendszeresen szoktam ilyent csinálni ha van pénzem és kalitkában szenvedő madarat látok aztán bementem a kórházba Zsuzsát látogatni mint minden nap és amikor beléptem a kórterembe láttam hogy Zsuzsa ágyában egy ismeretlen nő fekszik kérdezni akartam de csak érthetetlenül nyöszörögni voltam képes beszaladt egy nővér és kivezetett kint mondta meg miközben átadta feleségem értékeit és ruháit hogy Ő meghalt éjjel 02 órakor lementem a patológiára és szóltam a két segédnek miközben átadtam a ruhát, hogy öltöztessék fel, de előtte szeretném látni azt mondták nem lehet de elővettem pár ezer forintot és akkor bevezettek a hűtőterembe alighogy beléptem a padlón egy leterített lepedőn megláttam Zsuzsát anyaszült meztelenül lábára spárgával egy cédula volt kötve az adataival szembefordultam egy szó nélkül a boncsegédekkel akik mikor az arcomra néztek remegni kezdtek én akkor Magyarország egyik legerősebb embere voltam nincs hely már tepsiben hordágy kocsi sem fér már be teljesen tele vagyunk nem tehettünk mást a földre tudtuk már csak tenni makogtak körülnézve láttam így van térdre rogytam Zsuzsa holteste mellett és simogattam arcát fejét a kemoterápia után csaknem az egész haja kihullott most a maradék a kezemben maradt láttam hogy a nemi szervén sincs már szőr aztán ott voltam míg felöltöztették közben egy tepsiből vittek el hullát így lett hely úgy tántorogtam haza mint egy részeg negyvenhét éves volt a temetésen sütött a nap engem többen fogtak hogy állva tudjak maradni mikor megszólalt a lélekharang ugyanaz a nyöszörgés jött rám mint a kórházban mikor mást láttam Zsuzsa ágyában pontosan nem tudom kik voltak a temetésen mert úgy sírtam hogy a könnyektől csak elmosódott alakokat láttam sok idő eltelt így mire aztán kitisztult a látásom az első amit megpillantottam egy nyárfa alsó ágán az egy rigószerű madár volt...

MI LENNE HA...

Érdekes, és nagyon elgondolkoztató számítógépes diaprogramot kaptam, mely megdöbbentett.
Mi lenne, ha… a címe, és különböző állatokat mutat harci ruhában, fegyveresen, védekezésre és támadásra készen. Kommandós ruhában a ma már szinte teljesen kihalt hegyi gorilla, géppisztolyt, géppuskát ragadott különböző szelíd és mindeddig védtelen állatok képei láthatók, akiket büntetlenül irtanak, vagy áldozatai az ember felelőtlen magatartásának. Mókusok, teknősbéka, de még egy naposcsibe is állig fegyverben áll, gyilkos gépfegyverrel hasal a kenguru, és egyáltalán nem nevetségesnek tűnnek az egymás után automatikusan pergő diaképek! Inkább nagyon is megrázó és elgondolkodtató hatást fejtett ki bennem, és ha ilyen szándék vezette a program alkotóit, akkor jó munkát végeztek, nálam mindenesetre igen. Mert valóban el kellene gondolkodni: Mi lenne, ha…
Mi lenne, ha az embernek, a szörnyű és szupermodern fegyverekkel felszerelt felelőtlen embernek, aki kéjjel vadászik, gyilkol és fokozatosan kiírt évmilliók óta létező állatfajokat, szembeszegülhetne az üldözött vadászzsákmány, vagy a húsukért milliárd számra leölt állatsereg. Mi lenne, ha a teljesen védtelen és tehetetlen állatok is fegyvert ragadhatnának, és kiállhatnák: Védem magam, harcolok, mert nem engedem, hogy meggyilkolj, te embernek nevezett szörnyeteg, mert én is érző lény vagyok, van apám, anyám, testvéreim, és azonos Teremtő alkotott, mint téged! Nem fogsz többé felfalni! Nem!

Vannak elkerülhetetlen dolgok táplálkozásunk érdekében, hiszen az emberiség fennmaradása csak így lehetséges, de a céltalan kegyetlenkedés, a gyilkolás öröméért való vadászat engem mélységesen felháborít. Felháborít, hogy vadászok serege utazik Afrikába csak azért, hogy egzotikus állatokat lőjön agyon, és erre minden zokszó nélkül pénzért engedélyt is kap! Hát milyen ember az, aki egy zsiráfot vagy egy elefántot, a természet eme csodálatos és fenséges lényeit agyon tudja lőni? Gazember!
Hiszen a természet élő kincsei ők, akiket védeni és óvni kellene! Kultúrember nem pusztíthatja el azt, ami az emberiség számára érték!  Ne tűnjön el örökre az, amit meg kellene őrizni utódaink számára is, hogy megcsodálhassák őket, és ugyanúgy védjék, mint ahogy nekünk is kellene. Nagyon kellene…
Mert minket Homo Sapiensnek hívnak, gondolkodó embernek, aki átlátja már tetteit, dolgozik, alkot, tervez, és nemcsak a jelennek, de a jövőnek is él. Hiszen az ember állítólag értelmes lény! Én hiszem ezt. Hiszem, hogy talán egyszer végre változni fognak a dolgok, mert a jelenlegi helyzet már tarthatatlan.
Hiszem, mert hinni akarom, hogy szadista kéjjel, vagy a passzióból, hobbyból állatokat gyilkoló embereknek szigorú törvények fognak megálljt parancsolni. És a csupán anyagi haszonért, pénzért vadászó, gyilkoló gazemberek kezéből is kiveszik a fegyvert. Mert nap, mint nap történnek szörnyűségek, hálóval kifogott majd agyonbunkózott delfincsapatok, fókabébi mészárlások és felsorolni is lehetetlen számú embertelenség és kegyetlenkedés történik az ember által.

Iszonyú kárt okoz az állatvilágban az emberi gondatlanság is, a hatalmas erdőtüzekben minden elpusztul, és bizony csak töredékét okozza a tüzek számának természeti jelenség, villámcsapás vagy vulkánkitörés! A Mi lenne ha… diaképek közt található egy mókuska is, égő öngyújtóval a mancsában.

Hát számomra nagyon világos és szívbemarkoló az üzenet…Mi lenne, ha....?




KELL, HOGY ÁLMODOZZON AZ EMBER!

Mindig sokat álmodoztam. Álmodozni jó! Az álmodozás nem az élet megrontója, mint ahogy Vörösmarty írta Laurának, nem is levegőmarkolás, mint ahogy a Kínai Bölcsességekben olvashatjuk!

Én azt hiszem, az embert nemcsak a munkára, az alkotásra való képessége, de az álmodozás is segítette, hogy kiváljon az állatvilágból! Mert egyszer egy majom arról álmodozott, hogy lejön a fáról, és barangol virágzó réteken!  Majd fel fog egyenesedni, hogy messzebbre lásson! És elindult az álmai után! Ha nem így lett volna, az emberiség még ma is a fákon ugrálna!

Mindig sokat álmodoztam. Álmodozni jó! Nagy álmodozók hódítottak új kontinenseket, jégbirodalmakat és égbenyúló hegycsúcsokat! Az egész emberiségre hatással levő felfedezéseket, a nagy találmányokat nagyrészt álmodozóknak köszönheti a világ.
Kolombus hírhedt, nagy álmodozó volt, Cook családját, gyermekeit is képes volt elhagyni, hogy híres karavellája fedélzetén évekig tartó felfedező utakra induljon. Savonarola más Istent, más vallást álmodott, és még a fenyegető máglyahalállal is szembenézett.
Egy tízéves orosz kisfiú egykor azt írta iskolai dolgozatában, hogy a csillagok közt fog repülni, és népe büszkesége lesz. Kinevették. Jurij Gagarinnak hívták….
A Hold is őrzi, még ma is, egy nagy álmodozó; Neil Amstrong lábnyomát!
Az egész történelmet átszövik az álmodozók!

Mindig sokat álmodoztam. Álmodozni jó! Gyermekkoromban Afrikáról álmodoztam, békét, szabadságot az elnyomott népeknek! Majd én! Majd én felszabadítom őket a rabszolgaságból! Gyermek voltam még, mikor Lumumbát meggyilkolták. Persze felzúdult a világ. Rögtön arról álmodoztam, hogy majd én állok a fekete hős helyébe!
Aztán nagy, világhírű író, költő voltam álmodozásaimban, olyan, akinek minden műve kiáltás!
Új Gorkijnak, Thomas Mannak álmodtam magam, sőt, a gyermekköltő Arthur Rimbaud méltó vetélytársának! Az egész eddigi életemet végigálmodoztam. Minden voltam én már, a világon a legerősebb, nagy olympikon, a nők által istenített ellenállhatatlan férfi. Mennyi, mennyi mindenről álmodoztam én már!
Még arról is álmodoztam, hogy madár vagyok! Nagy, hatalmas madár, aki óriási szárnyain magasan lebeg a föld felett. Az emberek, mint apró hangyák, és csend van, csend és béke!
Szinte átölel a végtelen! A végtelen utáni vágy állandó részese álmodozásomnak.
Úgy szeretnék az Óceánban kezet mosni! Csak egyetlen egyszer érintkezni Vele!

Szeretek álmodozni! Álmodozni jó!
Ma már, tudom, én nem viszek véghez sorsformáló nagy dolgokat. Tudom, nem leszek szabadsághős, nagy felfedező miegymás. Ma már tudom, hogy Arthur Rimbaud istenadta zseni volt, Én soha nem lehetek nagy alkotó, mert, nem így rendeltetett. Megtréfált, majd csúnyán kikacagott a sors! Csak az álmodozás, és az álmaim maradtak.

Akarok álmodozni! Álmodozni jó!
Gazdag vagyok, nézzétek kincseimet!


EDMUND HILLARY, VAGY NORGAY TENZIG?

A Mount Everest a világ leghatalmasabb hegye. A hegyi népek Csomolungmának, (Nagy Anyának) nevezik.
Hivatalosan a francia nemzetiségű Edmund Hillary mászta meg először, és a csúcsán kitűzte hazája zászlaját. De valóban így van ez?

Hillaryt egy Norgay Tenzig nevű serpa nemzetiségű hegyi vezető kísérte a mászás során, végül ő hozta, támogatta le a hegyről a teljesen legyengült Hillaryt.
Norgay Tenzig gyermekkora óta ismerte és mászta a hegyeket, édesapja tanította be, aki híres hegyi vezetőként kereste kenyerét.
A hegyi életmódhoz szokott serpák közül sokan hirdették, hogy Hillary soha nem jutott fel a csúcsra, legyengülve, betegen, erre teljességgel képtelen volt!

A serpák a hegyek fiát, Tenziget tartották az óriási hegy igazi meghódítójának!
Azt állították, hogy a francia nemzeti zászlót a vasegészségű és erejű hegyi ember, Norgay Tenzig vitte fel egyedül a csúcsra! Hillary bizonyára lebetegedve, a néhány száz méterrel lejjebb rögtönzött táborban feküdt. Itt pihenve várta meg a csúcsot megmászó serpa visszatérését, akinek később még arra is volt ereje, hogy a gyengeségtől támolygó franciát lesegítse a hegyről.
Közszájon forgott az a feltételezés, hogy a francia, dicsőségvágytól vezérelve, óriási pénzt ígért a serpának a zászló felviteléért, és a dicsőség átengedéséért.

Tenzig soha nem erősítette meg ezt a híresztelést, Hillary elsőségét nem cáfolta. Úgy mondta, mesélte el a történteket, hogy Hillary haladt elől, így elsőként mászott és lépett fel a csúcsra, Ő csak a nyomában haladva másodikként ért fel. Az ellentétes híresztelések így megszűntek, Hillary elsősége hivatalossá lett, a francia hegymászó pedig világhírűvé vált. Címekkel és díjakkal halmozták el, fürdött a dicsőségben és a népszerűségben. Még főnemesi címet, rangot is kapott!

Érdekes azonban, hogy az addig szegény, nagycsaládos Norgay Tenzig hamarosan elköltözött falujából, és a fővárosban, szép újonnan vásárolt házban folytatta életét, felhagyva a hegyi vezetéssel. Haláláig nem nevezte meg magát a hegyóriás meghódítójaként. Családja sem így beszélt róla.

Amikor azonban már Hillary is meghalt, (2008. január) Norgay Tenzig leánya érdekes dolgot közölt, amit, míg a francia Hillary élt, elhallgatott.
Elmondása szerint haldokló édesapja mellett volt az utolsó órán.
Apja, Norgay Tenzig, a halála percében utolsó erejével a mellére ütött, és felordított:
Én! Csak Én!

De természetesen mivel mindkét férfi halott már, és Norgay Tenzig annakidején ország-világ előtt megerősítette Hillary elsőségét, a hivatalos álláspont továbbra is a következő:
A világ legnagyobb hegyóriását elsőként Edmund Hillary mászta meg, kitűzve rá hazája, Franciaország zászlaját.

De, hiheti-e azt valaki, hogy a serpa, a hegyek fia, hazudott volna a halála percében…?


 GAGARIN.
Kisiskolás gyerek voltam 1961. április 12-én, mikor a világ első űrhajósa, a 27 éves szovjet repülőtiszt, Jurij Gagarin őrnagy sikeres űrrepülése után visszatért a Földre.

 A világ első számú hősévé vált fiatalembert először hazájában, majd a szövetséges szocialista országokban is körülhordozták. (Akkor még létezett egy gazdasági, politikai, és katonai szocialista szövetség, a Szovjetunió vezetésével.)
Nemcsak az európai országok fővárosaiban, de az országok legnagyobb városaiban is végigvitték, így érkezett el hozzánk Pécsre is, 1961. augusztus 21-én.

Pécs élete, közlekedése, forgalma teljesen összeomlott. Az iskolákban nem volt tanítás, mert a gyermekek a lakossággal együtt a várost keresztülszelő főútvonal két oldalán szorongtak. A város teljes hosszában, óriási tömeg állt az utak mentén! Köztük én is.
Izgatottan, szívszorongva vártam, életem legnagyobb élménye várt rám. Szerencsém volt, jó oldalra, és egészen előre sikerült kerülnöm, közvetlenül előttem kellett a világ akkor leghíresebb emberének, a hősök hősének elhaladnia! Távolról egyszer csak furcsa morajlás hallatszott, egyre, egyre, erősödött a leírhatatlan hang, melyet az óriási embertömeg keltett életre, dicsőítve Gagarint. És látóteremben feltűnt egy óriási, nyitott, fekete Csajka gépkocsi!

Hatan voltak a hatalmas nyitott autóban, de csak egy ember állt, Gagarin! Vigyázzállásban tisztelgett a tömegnek, a magyar népnek! Kicsi, alacsony, fiatal férfi volt, kitüntetései teljesen beborították egyenruháját.
Akárcsak a róla készült fényképeken, őszinte, nagyon kedves mosolyt láttam az arcán. Közvetlenül előttem haladt el, kinyújtott kezemmel egy pillanatra meg tudtam érinteni a gépkocsit! Soha, soha nem felejtem el ezt a percet.

Később sokat olvastam, tanultam róla, hiszen tananyag lett az egész világon, mindent magamba szívtam, ami róla elérhető volt. Tudom, hogy gyermekkorában kinevették mikor egy iskolai dolgozatában leírta álmát, hogy a csillagok közt fog repülni, és népe büszkesége lesz. Tudom kedvenc dalát, mely Gagarin dalként körbejárta a világot. És tudom, valóban a hősök hőse, népének büszkesége volt.

Jurij Gagarin már nem él, repülőbalesetben vesztette életét, 1968-ban. Egy új, szupermodern repülőgépet vele próbáltattak ki először, és a földi irányító központ véletlenül rossz adatokat adott meg neki leszállás előtt, így csapódott a fölbe és halt meg a még csak 34 éves, de akkor már tábornok világhíresség. Gyászolta mindenki, akiben kicsírázott az emberi értelem, és fel tudta fogni a veszteség mértékét. Egy nagy történelmi alak távozott el, hiszen a világ első űrhajósaként alakítója volt az emberiség történelmének. Nekem a gyermekkori nagy élményem miatt különösen bálványom és példaképem volt ő. Ha rágondolok, élesen, és kristálytisztán magam előtt látom szép arcát, kedves mosolyát.

Nagyon sajnálom, hogy így kellett meghalnia, egy hanyag, figyelmetlen, (egyes feltevések szerint ittas) irányítótiszt miatt. Pedig mennyire szeretett élni! De csak 34 év adatott meg neki!

"Szép vagy élet, de szép! "

 Énekelte Jurij Gagarin híres dalában. Örök dicsőség a hősnek, a világ első űrhajósának!


 ISTEN BEHUNYTA IRGALMAS SZEMÉT?


Nézem a televíziót.
Országszerte megemlékeznek a II. Világháború idején végrehajtott Holocaust áldozatairól.
Eredeti film, és fényképfelvételek sora bizonyítja a borzalmat, azt az égbekiáltó szörnyű gaztettet, amit a náci haláltáborokban véghezvittek.
Több mint 6 millió zsidót, és 1,5 millió cigányt pusztítottak el, egyszerűen meggyilkolták őket.
Jelentős részük kisgyermek, illetve csecsemő volt!
Naponta több tízezer embert szállítottak a koncentrációs táborokba, és még a háború utolsó napjaiban is érkeztek vonatszerelvények a megsemmisítésre ítélt zsidókkal. Például éppen Magyarországról, ahonnan 560 ezer zsidót, és mintegy 200 ezer cigányt vagoníroztak be és szállítottak el. Többségüket a Auschwitzban levő hatalmas tábor gázkamráiba.

Nézem a televíziót.
Az auschwitzi tábort a szovjet csapatok szabadították fel. Még több tízezer élő, jobban mondva élőhalott emberi csontvázat találtak. 
A háttérben halott emberi testek tízezreiből tornyosuló hegyek, amelyeket buldózerekkel, markológépekkel toltak össze. Már nem volt a kemencékhez fűtőanyaga a náciknak, ezért nem tudták a holtesteket elégetni. A megsemmisítés azonban tovább folyt, gázkamrákban, valamint agyonlövéssel.
Iszonyú, olyan mélységesen szívbemarkoló minden képkocka, hogy könnybelábad a szemem.
Teljesen ártatlan emberek milliói…. felfoghatatlan…..embertelen szörnyűség…..szégyen…

Nézem a televíziót.
Idős, sokat szenvedett magyar-zsidó asszony emlékezik, az auschwitzi tábor egyik túlélője.
Azért maradt életben, mert az édesanyja betuszkolta az egyik ágy alá mikor a barakkból a gázkamrába hajtották a magyar zsidókat. Szerencséje volt, mert nem vették a hóhérok észre. Napokig kuporgott ott rejtőzködve, mígnem az orosz hadsereg felszabadította a tábort.
Az egész családját, szüleit, testvéreit, nagyszüleit gyászolja a mai napig is.
És nem érti, soha nem is fogja megérteni, hogy miért engedte ezt az Isten megtörténni.
Hiszen a zsidóság az ő szent választott népe, egyszülött fia Jézus is zsidó volt!
Az egykor mélyen vallásos asszony számára nincsen magyarázat. Sírós hangon kérdezi: Hol volt az Isten, behunyta irgalmas szemét? Azóta soha nem lépett be templom küszöbén.

Nézem a televíziót.
Okos történészek azt mondják, bizonyított, hogy a háború utolsó napjaiig mentek a halálvonatok a megsemmisítő táborokba! De az is bizonyított, hogy ekkor már a német légierő szinte működésképtelen volt, így az oroszokkal szövetséges hatalmas angol légiflotta uralta egész Európát!
Többek között bombázóik földig romboltak egy, az auschwitzi haláltábortól mindössze 8 kilométerre levő vegyi üzemet! Könnyűszerrel lebombázhatták volna a haláltáborokhoz vezető vasútvonalakat is, ezzel megakadályozhatták volna a szerelvények célba érését, és a beléjük zsúfolt zsidók meggyilkolását! Például az 560 ezer magyar zsidó, és 200 ezer cigány is megmenekülhetett volna!
Senki sem mondja el, nem magyarázza meg, miért nem tették meg, miért tudtak a halálvonatok szinte az utolsó napig közlekedni!
Én azt hiszem, nem akarták, hogy menekülő, új hazát kereső zsidók milliói árasszák el Angliát!
Féltek, hogy az üzleti, gazdasági, és bank szféra zsidó kézbe kerülhet! Féltek!
És mentek…. egyre mehettek Isten választott népének halálvonatai!
Harag és megvetés ömlik el bennem, ha arra gondolok: Az angolok a teljes vasúthálózatot könnyedén megbéníthatták volna!
Végül az orosz csapatok szabadították fel a haláltáborok legnagyobb részét.
Isten behunyta irgalmas szemét?
Nem csak az Isten hunyta be….
Tisztelettel és kegyelettel meghajtom fejem a Holocaust sok-sok millió ártatlan áldozata előtt, akiknek halála az égre kiált.
Isten, ha vagy, nem szégyelled Te is magad? Kimondom: Ha léteztél is valaha, vak, süket, és néma kell, hogy legyél, érzéketlenül az emberi szenvedésre. Rád kiáltom a fiad, Jézus nevét!
Zsidó volt!
 
PALOMA BLANCA
A Szent Biblia szerint a világpusztító vízözön idején Noé egy galambot bocsátott ki a bárkából, és a galamb megtalálta az Ararát hegyét! Élő olajfaággal csőrében tért vissza a szárazföldről, ezzel az új élet lehetőségét adta az emberiségnek, és a bárka élőlényeinek!
Magasztos, és dicső madárrá vált a galamb az ember számára!

Vége hossza sincs az irodalmi, és egyéb művészeti alkotásoknak, amelyek róla szólnak. Pabló Picasso, a spanyol festőzseni, Paloma Blanca című alkotása a leghíresebb. Galambja a béke, szabadság, remény szimbóluma lett.   De képviseli az ártatlanságot, és a tisztaságot is minden kontinensen! És mennyi szép dal szól róla!
Még kisgyermekként tanultam, de hordom magamban felejthetetlenül ezt az orosz dalt:

Kis galamb az égen, hova, hova szállsz?
Messzi útra indulsz, hogy itt meg sem állsz?
Béke szent ügyében járok!
Nekem nincsenek határok!
Gyorsan szállok, mint a szél!

Összeszorul a szívem…. Nagyon, nagyon szomorú vagyok!
Évről, évre melegedik a Föld légköre, az ózonpajzs is fokozatosan vékonyodik.
Az Északi és Déli Sarkok óriási, mérhetetlen jégbirodalma olvadásnak indult!
Lassan, de megállíthatatlanul emelkedik a világóceánok vízszintje!
Lopva, csendesen, mindig, újabb darabka szárazföldet fal fel, és borít el a víz!
Mivel a Föld kétharmadát eddig is víz borította, ha a sarkok összes jege elolvad, könnyű a számvetés sorsunkkal!
A Kontinensek egyszerűen eltűnnek a hatalmas óceánok megemelkedett vízében!

De itt van ő, itt van, nekünk! Egy madárnyi remény, hogy talán lesz új Ararát, és lesz új olajfaág!

Készülj! Készülj! Drága Paloma Blanka!



REJTÉLY.

Tagadhatatlan, hogy élnek közöttünk olyan emberek, akik az átlagemberhez viszonyítva természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Lassan-lassan már a modern tudomány is elismeri, és nagy szervezetek és intézmények is egyre többször kérik ilyen emberek segítségét.
Például az FBI. a CIA. az INTERPOL stb. rendszeresen alkalmaz látnokokat, halott látókat, jósokat.
Sok szörnyű gyilkosság tettesét fogták már úgy el, hogy egy látnok teljesen pontos személyleírást adott a gyilkosról. Napjainkban már megszámolni sem lehet, hány eltűnt ember holtestének a megtalálási helyét mondták meg pontosan halott látók! Az is ismert tény, hogy egyes államfőknek, nagy politikusoknak, világcégeknek, és felsorolni lehetetlen ki mindenkinek még, az egész életét, tevékenységét jósok tanácsai vezérlik.
A modern tudomány azt állítja, hogy ezek a különleges képességű emberek többszörösen okosabbak az átlagnál, agyuk rendkívüli teljesítményre képes. Rendkívül képzettek, lexikális reál - humán tárgyi tudással. Tucatnyi, vagy több nyelvet beszélnek tökéletesen, agyuk barázdáltabb stb.
Természetesen ez az igazolt képességekkel rendelkező "világnagyságokra" vonatkozik, nem az önjelölt nevetséges csalókra, pénzért bármit alakítani képes szélhámosokra! Ezekből hazánkban is bőven akad, röhej, hogy próbálják lóvá tenni a hozzájuk forduló, sokszor ideggyenge embereket.
Ezek a csalók természetesen azonnal lelepleződnek, ha a modern tudományos eszközök, pl. gépi hazugságvizsgálat alá kerülnek.
De akadt rá példa, hogy a tudomány, a világ vezető tudósai teljes értetlenséggel állnak egy hétköznapi ember megmagyarázhatatlan képességei láttán. Íme, a talán legérdekesebb története:
Már több mint negyedszázada annak, hogy egy kis orosz faluban a parasztok feljelentettek egy köztük élő parasztasszonyt, NYINA KONAGINÁT. Boszorkánynak tartották, valósággal rettegtek tőle! Tanúk tömege állította, hogy tárgyakat tud mozgatni ránézéssel, és akaratával meg tud ölni állatokat! Olyan nagy volt a szavahihető tanúk száma, hogy az esetet komolyan vették, és KONAGINÁT a fővárosba szállították, ahol egy híres kutatóintézetben átfogó vizsgálatnak vetették alá. A teljes körű tudományos vizsgálat a következőket állapította meg:
1. KONAGINA több méteres távolságból puszta ránézéssel, akaratával kis tárgyakat tud mozgatni!
2. Bizonyítást nyert, hogy laboratóriumi állatokat, (békát, egeret, patkányt stb.) ránézéssel és koncentrált akarattal el tud pusztítani! Az állatokat természetesen felboncolták, és minden esetben a szív ereinek roncsolását, (mintha felrobbant volna) állapították meg.
3. KONAGINA teljesen műveletlen, csaknem analfabéta! Az oroszon kívül idegen nyelvet egyáltalán nem beszél. Gondolatvilága csak a szegényparaszti életre, mezőgazdasági munkákra korlátozódik!
A Lomonoszov Egyetem Kutatóintézete a tudományos sajtóban publikálta az esetet, és a vizsgálat megállapításait. Számos ország vezető tudósa terjedelmes értekezésekben állította, hogy az orosz eset lehetetlen, szemenszedett hazugság, csalás az egész! Ők is látni akarják KONAGINÁT!
Megdöbbent az egész tudományos világ, mert az Orosz Akadémia hozzájárult, egy nagy nemzetközi tudóscsoport előtti vizsgálathoz!
Mintegy húsz, különböző nemzetiségű, elismert és híres tudósból állt össze a vizsgálóbizottság.
És Nyina Konagina újra véghezvitte, bebizonyította természetfeletti képességeit! Egyetlen tudós sem tudott magyarázatot adni, és nem tud ma sem. A vádakat, elnézést kérve visszavonták.
KONAGINA nem élvezhette a hírnevet, a parasztsorból való kiemelést, mert nagyon fiatalon,  tüdőbajban elhunyt.
Már harminc év is eltelt az óta. A napokban, a televízióban egy csodás képességű orosz kislányról számoltak be. (Ennek a hírnek a hatására írtam ezt a szerény értekezést.)
A gyermek ránézéssel, akaratával mozgat tárgyakat, villanyt kapcsol, olt el, háztartási gépeket indít, állít le. Villanymotorok, elektromos gépek működését befolyásolja. Ez minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert! Valamint az is, hogy a gyermek NYINA KONAGINA DÉDUNOKÁJA!
Azt, azonban amit a világ legnagyobb tudósai sem tudtak megmagyarázni, hogyan tudhatnám én?
Rejtély……

RODOLFÓ.

Csodálatos a bűvészek, illuzionisták világa, engem is elkápráztatnak a látványos előadások csodái.
Minden látszólag lehetetlent, amit a bűvész a szemünk előtt visz véghez, sok-sok gyakorlás és elképesztő ügyesség hoz létre. Ez az átlagember számára fantasztikumnak hat, és méltán hoz a bűvésznek tapsot, elismerést.
A mi kis országunk is rendelkezett egy óriási bűvész világnagysággal. Gács Rezső volt a polgári neve, de művésznevén, RODOLFÓ-ként ismerte, és szerette az egész ország. Óriási szakmai tudását az egész világon elismerték, nemzetközi bűvész szaktekintély volt. Mesterségének olyan szinten volt Nagymestere, hogyha kezébe vett egy pakli kártyát, akár 1000 trükköt tudott vele bemutatni!
" Csak a kezemet figyeljék! Csalok! "- mondta előadásain, és árgus szemekkel lesték mindig, de a Nagymestert soha nem tudták előadáson leleplezni! Óriási népszerűségnek örvendet az a televíziós műsora is, amikor hétről- hétre számtalan bűvész trükköt fedett fel, lassítva, bemutatva, és elmagyarázva a köznapi emberek számára is érthetően. Olyan általa tervezett és alkotott bűvészdobozokat is létrehozott, amiket az egész országban lehetett vásárolni, és 100-nál több mutatványt lehetett velük végrehajtani! A Magyarországon dolgozó bűvészek nagy része őrjöngött, veszélyben látta megélhetését, és minden oldalról támadta a Nagymestert.
RODOLFÓ nem harcolt, csak dolgozott, tanított tovább. Bejárta előadásaival egész Magyarországot. Szakiskolában is tanított, és külföldön is tartott előadásokat. Előadásaiba bevonta közönségét, a Gyermekszínházakban is rendszeresen tartott fellépéseket. Lement a színpadról a gyermekek tömegébe, és ott a kicsik által körülvéve fedte fel trükkjeit, tanította őket! A "kollégákat" a guta kerülgette, ők ellenezték a közönség bevonását, a felvilágosítást. Azt szerették, ha előadásuk után a néző értetlen bambaként "varázslóként" bámulja őket.
RODOLFÓ megnyitotta a kaput Wonderlandba, és bevezette közönségét!
Régen, sok-sok éve halott már a Nagymester. A mai feltörekvő korosztály nem is ismeri a RODOLFÓ nevet.  Csak az idősebb emberek emlegetik néhanap, a média sem jeleníti meg nevét, nagyságát.
A napokban hazánkba érkezett a világ jelenleg első számú bűvész-illuzionistája David Copperfield.
Nyilatkozott Magyarország szépségéről, kiváló ételeinkről, majd szakmai dolgokról, a bűvészetről kezdtek Copperfield-el beszélgetni. Elmondta, hogy nagyra becsült példaképének tekintette a magyar RODOLFÓT, óriási szakmai tudása miatt. Kedvesen, ezredesnek nevezte, mert elismerten, minden rég ismert bűvészkellékkel, (madzag, kártya, doboz, pénz stb.) 1000 mutatványt is tudott! Véleménye szerint nem volt, és ma sincs az egész világon olyan bűvész, aki összességében több mutatvány ismert, és bemutatni tudott volna.
Kiderült, hogy az egész világon ismerik nevét, és tudását a legkitűnőbb szakmai iskolákban! A halála után ennyi évvel még mindig világnagyság tudott maradni! Külföldön.....
Rendszeresen nézem a televízióban a magyar bűvészeket, néha egy-egy tehetség, kitűnően végrehajtott produkció is akad, de közelébe sincsenek RODOLFÓNAK.
Ha erősen koncentrálok és figyelek, többnyire rájövök magamtól a trükkökre, és tudni vélem, hogyan csinálták. Azt a mondatot, hogy: Csak a kezemet figyeljék! Csalok! Nem is meri egyik sem mondani.
Én soha nem fogom elfelejteni a Nagymestert, aki beemelte közönségét a varázslatok világába, felfedte a bűvészet csodáit, és minket azok részesévé tett. Nagyra becsülőm, mert az ország legkisebb falujába is elment, tudom, hogy sok ingyen, és nagyon kedvezményes előadásokat is tartott. Saját szememmel láttam nagyrészt cigányok által lakott falu kultúrházában is fellépni! Tömeg volt! A rendezvény biztonsági vezetője voltam, aki látta az egész előadást is!
Kevés szék volt, azon magyarok ültek többnyire...a cigányok a padlóra...
Rendbontás nem volt, mert a padlón kuporgó cigányok úgy néztek RODOLFÓRA mint egy élő Istenre! Mindenkit megbabonázott a Nagy Mágus!
Itt, ezen a "cigány-előadáson" zártam örökre szívembe Őt, mert bebizonyította, hogy nemcsak bűvészként, de emberként is nagyság.
RODOLFÓ Mester úgy öltözött fel, és olyan színvonalú előadást tartott, mintha a világ legnagyobb színpadára lépett volna! Azóta sincs hozzá fogható nagyság hazánkban. Nagyon, nagyon hiányzik nekem!

Talán most is dolgozik, ott fent.. Talán az angyaloknak mutat be, és magyaráz el trükköket.
Sőt az is lehet, hogy magának az Úrnak tart káprázatos előadást!
Csak a Kezemet figyeld Uram, Csalok!


 SOHA.

Gyakran álmodom egy erdők övezte völgyben elterülő, csodálatosan szép tóról. Még sosem jártam ott, de tudom az utat mely a partjára, vezet.
Az álmom arról szól, hogy elindulok az ismert ösvényen a tó felé, mert ez a tó, a világ legjobb horgászhelye, és a horgászás az én nagy szenvedélyem!
Százan meséltek már, száz csodát a tóról, és én mindig elindulok felé, mindig vágyom rá, hogy megpillantsam, de nem érek a partjáig sohasem.
Utamon mindig elém, kerül valaki, és nekem mindig meg kell állnom.

Az életemben fontos szerepet töltött be mind.
Elhalt szeretteim, rokonaim, egykori szerelmeim. Csak olyanok bukkannak fel, akiket örökre szívembe zártam, mert nagyon szerettem őket. Ölelkezünk, és felidézzük az együtt töltött időt. Mindegyiktől sírva búcsúzom, és indulok tovább a csodató felé, tudom, hogy már csak egy erdőn kell átmenni, de újra elém áll egy szívemnek drága személy a múltból.
Boldogan ölelem magamhoz, de végül könnyes az elbúcsúzás.
Nagyon, valami elképesztő módon vágyom elérni a tó partjára, újra, és újra útra kelek, a kínzóvá hatalmasodott vágy kerget, hajszol mindig tovább!
De azon a bizonyos erdőn, soha nem érek túl. Sokszor már csak egy lépés választ el a célomtól, de mindig ott áll valaki, akit nagyon szerettem, és a karját kitárja felém.
Ölel, csókol, a könnyeink összefolynak, és nincs tovább! Felébredek! Mindig, mindig felébredek, közvetlenül a cél előtt, vágyaim tárgyát meg nem pillantva!
Aztán az újabb álmodásnál kezdődik minden elölről. Kétségbeesve akarom, de nem érek el célomig!

Mert nagyon tudok szeretni, és ők mindig, mindenhol, még álmomban is, velem vannak!
Még a halálból is visszatérnek!
Nem is fogok én a csodatóban horgászni soha!




HAZÁM, HAZÁM…
Írta: Herczeg László

Nézem a televíziót melyben egészen fiatal emberek hangoztatják végtelen hazaszeretetüket zászlókat lengetve és ordítva adván a világ tudomására, hogy ők akár halni is készek a nagyon szexi riporternő érti a dolgát megnyeri a fiúkat bájaival és felteszi a kérdést mi az a haza mit tudnak róla néma csend áll be míg végül egy hang megszólal hát Magyarország ahol élünk. ennyi a nagy hazafiak összes tudománya valamennyien munkanélküliek egyetlen évet nem dolgoztak még a Hazáért mint ahogy semmit nem is tettek érte de pofázni már szabad és ordítani nekik jó nagyon vagány dolog lázadó ifjúnak lenni még videót is készítenek róla amit majd bemutatnak a Facebookon ott ahol már idősebb költőcske is írogat hazafias verseket az áldott szülőföldről szinte zokogva a Hargita fenyvesei után és hát Hazám Hazám szerelmem anyám Mindenem ezredrangú fűzfapoéta verseket írogatva csak ömlik ömlik a nagy hazaszeretet a nagy hazafiság a Műmagyar Hangemberek szájából csak a duma csak a magyarkodó ömlengés Isten dicsőítése közben duma duma duma a szeretetről a megbocsátásról fröcsög fröcsög a farizeus száj megfojtaná embertársát valójában egy kanál vízben hamar kiesik ájtatos szerepéből vádaskodik mocskolódik elfelejtkezvén azonnal a Krisztusi tanításokról az emberbaráti szeretetet a megbocsájtás a segítségadás szent kötelességéről csak a nagy pofa és képmutatás van melynek semmi köze a valósághoz lám csak megmutatkozik a Hangember igazi arca a valódi hazaszeretet nem hangos nem kell ordítani magyarságot szajkózni hazaszeretet keresni sem kell mert velünk születik és halálunkig velünk van mert mi a haza valójában mit takar ez a fogalom a helyet ahol megszülettünk folyóival hegyeivel szeretteink sírjával az első szerelmünkkel való séta útja a gyermekeink nevetése az eső a szél amely nyomot hagy a szülőföldön Hazánk a munka amit végzünk alkotunk még ha nem is látjuk csak magunkban hordozzuk akkor is Hazánk a kultúránk irodalmunk zenénk Ó irodalom tehetséges költők szép hazafias verseitől remeg a lelkem és még nagyobb megvetéssel gondolok a Műmagyar Száj és Mellverő Hangemberekre akiknek csak a nagy pofa van és megtudják téveszteni környezetüket  az igazi költő az igazi irodalmár valódi szép műveivel szolgálja népét Hazáját nem vár ömlengő dicséretet érte nem zeng dicshimnuszokat saját magáról  Hazám az ahol élek halok amelynek nyelvét beszélem Haza az amelyre bárhol a világon visszagondolok és könnyes lesz a szemem ha meghallom egy dalát szeretem a hazámat mert én is alkotom gyerekem unokáim is és mind aki benne élünk a Haza bennünk is van nem szorul a Hazafiság bizonyításra magyar vagyok a Magyar Köztársaság a hazám itt születtem és itt akarok meghalni is erőmhöz tehetségemhez képest igyekezem tenni érte mert könnyű kérdezni kérni követelni hogy adjon a Haza ezt meg azt várni hogy a Haza tegyen értünk de belegondolt abba már sok lukas zászlóval ordítozó honfitársunk hogy ők tettek-e valamit a Hazáért a sok követelés mellett az én korosztályom tett és tenni fog amíg a két kezét emelni tudja vagy lesz esze szellemi terméket előállítani de a következő nemzedék már aggaszt talán nem kell ezt már megélnem fogadj be drága Hazám földje…

2012. ápr. 2.

SZONETTEK





LÉLEKMENEDÉK
Szonett 104.
Írta: Herczeg László

Ha a szerelem újra rám találna
Régi kedvem is talán visszatér.
Szívemben is megpezsdülne a vér
Könnyes emlékek árja nem fájna.

Akarok dalolni, égre nevetve
Belekacagni a Végtelenbe
Szeretni, és lenni viszont szeretve
Mindent, ami rossz volt elfeledve.

Virág illatát érzem, s áldott békét
Sebzett bús lelkemnek menedékét
Hol két karom ölelésre tárul.

Jöjj Szerelem! Igaz Boldogságom!
Valóság legyen, ne csak vágyálom!
Míg éltem kapuja be nem zárul…
 


ÖRÖK FÁJDALOMMAL
Szonett 103.
Írta: Herczeg László

Álmaimban én még mindig látlak
Szívembe tépő kínzó éjszakákon
Mikor a lelkem is zokog vágyón
Pedig tudom, már hiába várlak.

Elvitted tőlem a nevetésed.
Drága mosolyodat rám ragyogva,
Már sosem látom, rég elszállt tova
De, lényed örökre szívembe vésted.

Csillagtalanok most az éjszakák
Levél sem rezdül, hallgatnak, a fák
Anyjában alszik a búvó holdsugár.

Csak Én nézek a nyári égre csendben
Örök fájdalommal bús szívemben,
Fekete Rózsám, nem jössz vissza már…
 


KÖSZÖNET ILONÁNAK!
Szonett 102.
Ilona Anna Dezsőnek,
online köteteim készítőjének!
Írta: Herczeg László

Sokáig nem fogok szonettet írni
Gondoltam én, de meg nem tehetem!
Régi versformaként nagyon szeretem
Nélküle lám, nem tudtam kibírni.

Ilonának írom hálás soraim
Aki már többször segített nekem.
Ha kértem mindig megfogta kezem,
Megoldotta velem a gondjaim.

Ezért lett nekem sok-sok örömöm,
Hálás szívvel én ezt megköszönöm!
Végül, egy dolgot ki nem hagyhatok:

Ha csodaszép műveit olvasom,
Boldogabban indul már a napom,
Barátságára pedig büszke vagyok!





100+1 SZONETT.
Barátaim kérésére!
Szonett 101.
Írta: Herczeg László

Ismét leültem szonettet írni
A Barátaim kértek rá nagyon
Gondolkozom, hogy mit írjak vajon
Neki állok, ki fogom még bírni.

Sok éjszakát én átvirrasztottam
Míg megalkottam száz szonettemet
Csak a hajnal zárta le szememet
Leírtam, amiről álmodoztam.

Álmom, vágyam, és a valóságot,
Szonettba írtam a bűnös világot
Megírtam mindent nyíltan, merészen

Legyen ez a zárszó Barátaim
Elmúltak immár szonett álmaim
Plusz művem véget ért, itt van készen!



A KÖLTŐ ÖRÖME
Szonett 100.
Írta: Herczeg László

Bevégeztem, előttem a végső
Már századik szonettemet írom,
Célba értem, tovább már nem bírom
De, most végül véget ért a lépcső…

 
Benyithatok a Parnasszus ajtaján
Mégsem volt kevés egy emberöltő
Szonettjeimmel lettem ismert költő
Erre vártam egész életem során.

 
Sugarasodj napfény, arcomba nevess!
Most ölelj Kedvesem, nagyon szeress!
Neked sem szabad soha elfeledni,

Mert már én sem tarthatom titokban:
Az egész magyar irodalomban,
Időre, nem írt így szonettet senki!
 

AZ ÁLMODOZÓ KÖLTŐ
Szonett 99.
Írta: Herczeg László

Napok óta írok, ha jő az este
Sok a dolgom, és az időm kevés
Nem érdekel sem ivás, sem evés
Sokat kibír egy költőnek teste!

Behunyom a szemem álmodozva
Barangolok virágzó réteken
Sasként repülök, ölel a végtelen
Bármi lehetek csupán vágyakozva.

Aztán megírom egy versben Neked
Barátaink is olvassák veled
Képzeletem ezzel célba talál!

Most lehetne még boldognak lenni!

Jó lenne Neked addig észrevenni,
Míg élünk, és nem köszön a halál…

HÉLIA GYERMEKEI.
Szonett 98.
Írta: Herczeg László

Szeretem a napraforgó tengert
Ha Királyuk, a Nap felé tekint
Ki nagy fényével sorakozót int,
A látvány elbűvöli az Embert.

Mind feszesen, égre felnézve áll
Példát mutatva az Embereknek
Kik, ha seregben együtt lehetnek
Ott, már parancsok ordítása száll.
 
A természet nem vár parancsokat
Elrendezi maga a dolgokat
Nem is kap vagyont, és kitüntetést

Az Ember rombol, pusztít oktalan
Nem sejti még, hogy szörnyű ára van:
Saját jövőjére hoz most szenvedést!
 
A FÉLKARÚ ÓRIÁS
Csorba Győző Kossuth díjas
költő emlékére!
Szonett 97.
Írta: Herczeg László

Kisfiúként már könyvtárba jártam
Bámulva a félkarú Igazgatót.
Kaptam is tőle sok-sok kedves szót,
Hogy gyerekként Gorkijra rátaláltam.

Már tudtam róla, hogy Költőóriás
Országos nagyságoknak barátja
Bár kezétől üres volt kabátja
Eszményképem volt, számomra csodás!

-Tanulj, fiam! Te nagy költő lehetsz!-
Mondta nekem. – Mert máris úgy szeretsz,
Megérinted az emberek lelkét!-

Így szólt, olvasva kezdő verseim
Mentor szavára, kettőt közölt az IM.
Majd Angyal lett, rám hagyva emlékét…



LÁTOD, DRÁGÁM?
Szonett 96.
Írta: Herczeg László

Látod drágám, Én még mindig élek.
Próbáltam, de nem tudtam elmenni,
Mert költőnek kellett nekem lenni
Lettem, most már megnyugvást remélek.

Látod drágám, én meggyászoltalak.
Tizenhárom bús gyászévnek során,
Mennyi ember csak rám nézett bután:
Biztos, hogy bolond már ez az alak!

 
Látod drágám, most még dobog szívem
Érzem, nem sokáig, én azt hiszem,
Majd akkor újra rám fogsz nevetni…
 
Ugye, csináltál ott fenn nekem helyet?
De, ha. utam hozzád még nem vezet,
Én nem foglak akkor sem elfeledni…

REMÉNYÁLMODÓ
Szonett 95.
Írta: Herczeg László

A szenvedés a boldogság barátja?
Mégsem lehetek én boldog soha!
Pedig a Sorsom olyan mostoha
Lőtt vadként kínját égre kiáltja!

Szenvedés a boldogság barátja?

Mégis engemet messze elkerül
Ha néha-néha mégis sikerül
Később a szívem, csak kárát látja.

Jól tudom, egy csoda, hogy még élek,

Az élet szép, és én is reméljek?
Magamat hát boldognak képzelem…
 
Akkor már talán kiderülhet az ég
Árva lelkem is boldog lehet még
Rám talál majd egy igaz szerelem…

MINDENHATÓ SZERELEM
Szonett 94.
Írta: Herczeg László

A szél szerelmes a diófámba
Dédelgetve rezgeti leveleit
Féltve óvja a madarak fészkeit,
Dalukat hallgathatom szobámba.

A napfény szerelmes a leanderbe
Mely kitárt szirmokkal nézne feléje
De, túl erős a szeretője fénye
Nem kacsinthat fel neki az égbe

Mindenen Nagyúr lesz a szerelem
De, legjobban mégis az Embereken
Kik mintha eszüket elvesztenék.

 
Én vagyok rá a legjobb élő példa
Minden józanságom eltűnik néha
Szerelem nélkül megbolondulnék…
 
 
VIRÁGOK ÉJSZAKÁJA
Szonett 93.
Írta: Herczeg László

Szeretem a virágokat éjjel
Mikor szirmaik aludni térnek
Köszönve a kelő lámpafénynek
Nézem őket igaz szenvedéllyel.

Össze is zárult már a tulipán
Kicsiny bibéit, porzóit takarja,
Mint édesanya védeni akarja
Bimbótakaró a fegyvere csupán.

Az illatok is aludni mentek

Bimbók mélyén lágyan elpihentek
Bár, halványan érzi még az Ember.

 
De, reggel, ha az ablakot kitárom,
Már pompázik, az összes virágom
Jó reggelt kíván egy szép leander!

MERENGÉS EGY KERTBEN…
Szonett 92.
Írta: Herczeg László

Szeretem, a virágok illatát
Rejtelmesen lelkemig hatolnak,
A rózsafák mind felém hajolnak,
Ámulva nézem e meghitt csodát.

 
Szeretem falombok susogását
Sétálni egy árnyas ódon kertben,
Csend, és béke lakozik, szívemben
Nem érzem az élet rohanását.

 
Szeretem dalát boldog rigóknak
Meghatódom, biztos Nekem szólnak!
Bár tudnám, hogy daluk miről mesél…

 
Szeretem, ha meleg nyári estén
Egy kaktusz, nyíló virágait lesvén,
Megsimogatja arcomat a szél…


A LEGNAGYOBB KINCS!
91. Szonett
Írta: Herczeg László

Én szeretem a Nőket nem vitás!
A Teremtésnek remekei Ők.
Drágáim, szép ölelnivaló Nők,
Életem nélkülük, csak búsulás!

 
Igaz lehetne egyedül is élni
De, éppenséggel értelme az nincsen
Az asszony lesz a legnagyobb kincsem,
Amit még az Istentől tudok kérni!

Egy kell Uram, csak egy, és más senki,
Szerelemmel csak így lehet szeretni!
A többiben én csak gyönyörködöm…
 
A hűséget én mindig betartottam
De, vakságot, soha nem fogadtam,
Hiszen, már rájuk nézni is öröm!

BOLOND A SZÍVEM!
Szonett 90.
Írta: Herczeg László

Bolond az én szívem! Mert nem tanul!
Becsapják mindig, mégis bízik egyre
Mert vágyik szegény a szeretetre
De, kihasználják sokszor aljasul.

Bolond az én szívem! Mert nagyon szeret!

Sérül és szenved, mert gyakorta bántják
Kik a szememben a szálkát is látják
De, nekik persze gerenda is lehet…

Bolond az én szívem! Kitárva dobog!
Ha szenvedést lát szinte felzokog
Mindenkit fogad, s szeretetet remél.

Bolond az én szívem! Sok érdemtelen!
Túl sok a seb már szegény szívemen
Beteg is, a Költő, nem sokáig él…


ÁLMOK ASSZONYA
Szonett 89.
Írta: Herczeg László

Minden nap éjjelén eljön hozzám!
Álmaim asszonyát nagyon várom,
Ölelni vágyó két karomba zárom,
Szerelmem villámként súlyt le reám.

Álmaimban mégis boldog leszek!

Látok, hallok, érzek, illatokat
Átélem, a szerelmes csókokat,
Igaznak tűnik, minden mit teszek.

Éjszaka írok, minden áldott éjjel
Hajszolom magamat szenvedéllyel,
Versek nélkül a Költő mit sem ér!

Végül aztán, csak elalszom szépen,

Álmok Asszonya jön, rózsával kezében.
Piros az a rózsa, piros, mint a vér…


 
MEGKÖSZÖNÖM
Szonett 88.
Írta: Herczeg László

Ha Boldogságom eljönne hozzám
Legszebbik ruhámat felölteném,
Csodás nagy öröm költözne belém
Csókjára csókkal felelne a szám.

Ha Gyönyörűm sétálni szeretne
Kézen fogva mennék, mint ifjúkorban
Virágot vennék a legelső boltban
Talán sírnék is, hogyha rám nevetne.

Meghatódom, ha örülök nagyon.
Szívem remeg, egy varázs pillanaton
Ilyenkor tör elő örömkönnyem.

Szégyellem, és rejtem, szemérmesen
Gyere, bújj hozzám, ölelj kedvesen
Ideje, hogy szerelmed megköszönjem…

ÁLMOM KERTJE
Drága Barátnőmnek,
Valéria Aranyosné Hurinak!
Szonett 87.
Írta: Herczeg László

Álmomban egy csodás kertben járok
Elbűvölt lelkem a szépre kitárul
Ámuló szemem száz csodára bámul
Hajlongva köszönnek rám a virágok.
 
Nagyot lélegzem az illatárból
Kié lehet ez az Édenszerű kert
Mely reám szinte már bilincset vert
Ekkor kilép egy bájos Nő a házból.
 
Átölel, és egy pad felé vezet,
Leülünk oda, kéz fog meg kezet
Fejét lágyan a vállamra hajtja.

Nyugalom, és béke száll le reám
Hálaimámat rebegi már a szám
Mert az Álmom e Sorsot akarja…

 
A KÖLTŐ ÉS MÚZSÁJA.
Szonett 81.
Írta: Herczeg László

Nem bánom én, ha titkon kinevetsz
Csak csókolj úgy, mintha belehalnál.
Játszd, hogy örökké engem akarnál,
Kiáltsd az arcomba, nagyon szeretsz!

 
Kiáltsd az arcomba, nagyon szeretsz!
Sohasem fogsz így már mást szeretni,
Mint rám, másra nem tudsz, úgy nevetni
Hűséges leszel, míg el nem temetsz…

 
Hűséges leszel, míg el nem temetsz,
Fentről majd nézlek, te visszaintegetsz,
Tudom, majd jössz, és ott leszel velem…

Tudom, majd jössz, és ott leszel velem,
De, most még tart a földi életem,
Mutasd meg hát, hogy van még szerelem…

BOLDOGTALAN SZONETT
Szonett 25.
Írta: Herczeg László

Szeretnék veled egy kis padon ülni
Átölelnélek, és mesélnék neked.
Olyan szépet, hogy könnyezne szemed
Meséimnek, úgy fogsz majd örülni!

Könnyed majd szivárványt szül a fényben
Ha eltűnik, akkor vadvirág leszel!
Vagy bármi, minek én képzellek el
Míg megfürdök a csalóka reményben.

Balga szívem, hát újra lépre mentél?
Csak te vagy itt, ki igazán szerettél
Az ő esküjét szél fújta el régen…
Magányba borulnak mind az esték
A vágynak kutyái csak ezt lesték
Vérző szívemet széttépik egészen!


A KÖLTŐ AJÁNDÉKA.
Joli Szép Barátnőmnek,
aki verseim hű szeretője!
Szonett: 74.
Írta: Herczeg László

Drága Joli, szonettet írok neked
Hiszen már régen kiérdemelted
Mert verseimet mindig szeretted
Legyen e művem, egyedül tied!

A jó költőnek a lelke virág
Mely verseiben ontja illatát
Eléd varázsol hegyet, rózsafát
Kitárul neked az egész világ!

Drága Joli, szálljál verseimmel
Szeretve, az én sebzett szívemmel
Unokáidnak mondd el majd a hírt:

Én ismertem a Medve Herczeget
Mégsem hittem, hogy engem is szeret
Míg egy napon, Nekem szonettet írt!



ÁLMAIM ÓCEÁNJA
Szonett 73.
Írta: Herczeg László

Az Óceánnak partjára vágyom
Kezemet mosni a végtelenben
Könnyek csillognának a szememben
Mert régen elszállt az ifjúságom.

Mentem álmomban százszor is oda
Partján hagytam a lábnyomaimat
Vizében fürdettem az álmaimat
De, kötött sorsom a gonosz, mostoha.

Csupán a vágyak maradtak nekem
Míg dobogni tud meggyötört szívem
Lám, álmodozva verset írok róla!

Téged is Drágám megírlak e versben
Hiszen bent vagy szerető szívemben
Veled, bár válna szép álmom valóra…

 
ÉBREDJ VELEM!
Szonett: 72.
Írta: Herczeg László

Virágillattal száll az este rám
Forró a levegő tombol a nyár
Tudom, ma is gyötrő éjszaka vár
Torkom kiszáradt, cserepes a szám.

Torkom kiszáradt, cserepes a szám
Nincs álmom ringató, ébren vágyom
De, senkinek nem fáj már hiányom
Nincs ki szeretne, s gondolna reám

Nincs, ki szeretne, s gondolna reám,
Legyen szép és szerelmes éjszakám
Végül reggel velem ébredne fel

Végül reggel velem ébredne fel
Hallgatná, hogy a szívem énekel
Mert sebzett lelkem hű társára lel…


VERS, EGY VERSSZERETŐNEK
Megyeri Anna barátnőmnek, aki a
verseim egyik legnagyobb kedvelője!
Szonett 71.
Írta: Herczeg László

Látod Anna, elszállt az ifjúság.
Messze szállt vele a kék madár is,
De, minden új napnak örülünk máris
Csupán az, hogy élünk is boldogság.

Látod Anna, már nyílnak a virágok
Illatok árjában fürdet meg a szél
Régi szerelmekről, csókokról mesél,
Halott páromhoz fájón visszavágyok.

Látod Anna, nem téged vártalak
Egy virtuális erdőben találtalak
Hol verseimet olvastad csendben.

Látod Anna, jó Barátom lettél
Szép lelkedről tanúságot tettél
Megköszönöm ebben a szonettben.



ÉBREDJ VELEM!
Szonett: 72.
Írta: Herczeg László

Virágillattal száll az este rám
Forró a levegő tombol a nyár
Tudom, ma is gyötrő éjszaka vár
Torkom kiszáradt, cserepes a szám.

Torkom kiszáradt, cserepes a szám
Nincs álmom ringató, ébren vágyom
De, senkinek nem fáj már hiányom
Nincs ki szeretne, s gondolna reám

Nincs, ki szeretne, s gondolna reám,
Legyen szép és szerelmes éjszakám
Végül reggel velem ébredne fel

Végül reggel velem ébredne fel
Hallgatná, hogy a szívem énekel
Mert sebzett lelkem hű társára lel…


ÁLMAIM ÓCEÁNJA
Szonett 73.
Írta: Herczeg László

Az Óceánnak partjára vágyom
Kezemet mosni a végtelenben
Könnyek csillognának a szememben
Mert régen elszállt az ifjúságom.

Mentem álmomban százszor is oda
Partján hagytam a lábnyomaimat
Vizében fürdettem az álmaimat
De, kötött sorsom a gonosz, mostoha.

Csupán a vágyak maradtak nekem
Míg dobogni tud meggyötört szívem
Lám, álmodozva verset írok róla!

Téged is Drágám megírlak e versben
Hiszen bent vagy szerető szívemben
Veled, bár válna szép álmom valóra…

 
VISZEM MAGAMMAL
Szonett 70.
Írta: Herczeg László

Ha egy új szerelem rám találna,
Mit kezdenék akkor a régivel?
Melyet magammal mindig vinni kell
Ha elhagynám, az még nagyon fájna.

Ha elhagynám, az még nagyon fájna,
Sebzett bús szívem beleremegne
Még jobban és mélyebben szeretne,
Vinném magammal az elmúlásba.

Vinném magammal az elmúlásba
Örök, sötét, fekete éjszakába
Mert felejteni én sosem tudok.

Mert felejteni én sosem tudok
Végső utamra majd úgy indulok,
Talán, ott vannak igazi boldogok…


SZONETTKOSZORÚ MESTERSZONETTEL
Írta: Herczeg László
2012.04.27.

14 + 1 szonett egy szerelemről.
Terjedelme: 54-69 Szonettig
További szonettek a Szonettkoszorú után!

1.

Csillagtalan felettem az ég is
Szemeimmel a Holdat keresem,
Nyomát azonban sehol sem lelem,
Remény nélkül maradok hát mégis?

Riadóra dobol, bennem a szív
Nem lehet, hogy minden véget érjen
Vágyakozom, ezer féle képen
Tavasz virul, minden szeretni hív.

Orgonaillat árad a légben
Lelkemig hatva szétterül, az éjben
Kedvesemhez is talán eljut még

Akkor megtudja, mindörökké várom
Csillagtalan éjben utamat járom,
Bús szívem örök szerelemben ég.

2.

Bús szívem örök szerelemben ég,
Szeretni, és viszont szeretve lenni!
Kéz a kézben együtt hazamenni,
Gyertyák fényében ölelkezni még.

Reggel új utakra indulni vele,
Virágzó mezőkön önfeledten
Nézni, ahogy lépdel pillekönnyen,
Virágokat tép karcsú szép keze.

Így képzelgek, napfényt sötét éjben
Szikrázó fényt a Kedves szemében,
Világít nekem, bár szívembe mar.

Reá gondolok, bármerre járok,
Hozzá bárhonnan vissza találok,
Ölelni vágyom, ha az éj betakar.

3.

Ölelni vágyom, ha az éj betakar
Vad, egeket vívó lángolással,
Nem törődni soha senki mással
Sebzett szívem szeretni így akar!

Mennyire vártam végre boldog lenni!
Szeme tükrében meglátni arcomat,
Nem vívni utat kereső harcomat,
Mindent, ami rossz volt elfeledni!

A boldogság kis örömökből épül,
Gyöngyeiből szép kaláris készül
Mindig, és mindig új gyöngyöt akar.

Kalárisnak most halvány a fénye,
Kiáltok a távoli messzeségbe
Szárnyalj Madárkám, jöjj ide hamar!

4.

Szárnyalj Madárkám, jöjj ide hamar!
Emlékezem a régi szép napokra,
Magányom, hogy törted darabokra,
Elmondtad, vágyad csak engem akar!

Mennyit epedtem a találkozásért
Izgalomtól vadul kalapált szívem,
Mintha, először történne velem
Úgy készültem én az éjszakára

Felejthetetlen, csoda volt az éjjel
Boldogság sok gyönyörrel és kéjjel
Éreztem szívem szerelemben ég!

Becéztél forró ringató szavakkal
Aztán már másnap mentél a vonattal,
Ígérted, hozzám visszajössz te még!

5.

Ígérted, hozzám visszajössz te még!
Jöttél is, bár csupán csak havonta,
Leveledet sem hozta a posta,
Én sem írtam, mert volt még büszkeség.

Aztán megjöttél, végre, nagy sokára
Nevetésedtől remegett a lelkem,
Nehéz heteimet rögtön feledtem
Sok várásnak, sok csók volt az ára!

Két nap királyság várt mindig reám,
Bármi kívánságot kiejtett a szám
Mindent helyeseltél te kedvesen.

Azt hittem, hogy  a mennyekben vagyok!
Csak ott lehetünk ilyen boldogok!
Boldogság honában szerelmesen.

6.

Boldogság honában szerelmesen
Sétálgatva váltottunk csókokat.
De, végül mindig elvitt a vonat,
Bámultam utána búsan, mérgesen.

Mert tudtam, csak hetek múlva látlak,
Addig csupán én fekszem az ágyban
Érted remegő kínzó férfivágyban
Várok, míg újra a karomba zárlak.

Napjaim lassan nehezen múltak,
De, érzéseim meg nem fakultak
Szívemben tudtam mindig remélni

Egyszer majd eljön az a pillanat,
Már nem visz vissza tőlem a vonat
Talán lehetne ketten szépen élni!

7.

Talán lehetne ketten szépen élni!
Arcom fürdetni a mosolyodban
Érezni, ahogy szívünk összedobban,
Ha nem kell már az elválástól félni!

Mindent mi bennem valamit is ér
Boldogan én odaadnám neked
Lelkem mélyére véstem a neved
Testemben érted áramlik a vér…

Mit ér az élet szerelem, ha nincs
Nem is létezik, annál nagyobb kincs,
Ha nem kell a hiányától félni!

Mint tűzharang úgy riad a szívem
Az elemésztő tűzben azt hiszem
Veled szeretnék új jövőt remélni.

8.

Veled szeretnék új jövőt remélni
Átélni mind, miről már álmodoztam
Minden, amit soha meg nem kaptam
Legyen enyém, és ne keljen kérni!

De, mert legjobban téged akarlak,
Adja meg a Sors, kérésem nekem
Ha megcsal engem ez a szerelem,
Legjobb lesz, ha földdel betakarnak!

Kínzó hiányod megöl, nem vitás!
Te kellesz csak nekem, és senki más,
Én, téged nézlek bús szerelmesen.

Szép emlékek alkotnak, már láncot
Gyere hát, járjuk az utolsó táncot!
Együtt táncoljunk át az életen!

9.

Együtt táncoljunk át az életen!
Porszem csak a férfi önmagában,
Elpusztulok a szerelmes vágyban
Újabb seb már ne legyen szívemen!

Sokat szenvedtem az életemben,
Végül, azután semmit sem kaptam!
Most minden rosszat máglyára raktam
Elégetem jót váró kedvemben.

Nem akarok magányosan élni!
Könnyes éveimhez visszatérni,
Medveként elbújva barlangomban.

Kizárni onnan az egész világot
Kábán aludni zaklatott álmot
Magamat sajnálva bús haragomban.

10.

Magamat sajnálva bús haragomban
Elzárkózni többé nem akarok
Ha átölelnek szerető karok
Boldogság érkezik azon nyomban.

Szeretetért remeg az én lelkem,
Nem élni búsan Édentől Keletre!
Napfényt akarok vidáman nevetve,
Fényben táncoljon velem szerelmem!

Szeretet nélkül az ember nem élhet,
A legfontosabb mit a sorstól kérhet!
Adassék meg nekem, s ne titokban!

Én nem osztozom, rajtad senkivel
Az önérzet ezt nem tűrheti el
Terád gondolva, szenvedek nyomban.

11.

Terád gondolva szenvedek, nyomban
Megpróbálok, mégis mosolyogni.
Pedig sokszor jobb lenne zokogni,
Vagy húsomba marni bánatomban.

Hamis ígéret hídja leszakadva
Úszom az árral, amíg partra szállok
De, a parton is csak halott virágok
Hevernek sorban földre taposva.

Nem köszön már egyik sem előre
Bár emlékszem a régi szép időkre
Mint Rimbaud, velük úgy beszéltem!

Örök kettősség nekem az élet
Boldogság, aztán másnap Sorsítélet
Mert mindig eljön az, amitől féltem.

12.

Mert mindig eljön az, amitől féltem
Szép napjaimat nem követi öröm
Már régóta a fejem azon töröm
Miért csak a szeretőm vagy nékem?

Cseppként a boldogság, adagoltan?
Ezután csak kétféle verset írjak?
Egyikben nevessek, másikban sírjak,
Míg nem látnak földre rogyva holtan?

Egykor tengersok szépségre vágytam!
Hittem, hogy benned most megtaláltam,
Virágok nyílnak majd bánatomban!

Csókra, ölelésre, jöttek a könnyek
Semmi nem volt, amit megköszönjek,
Hisz, ha öleltél is, mindig titokban!

13.

Hisz, ha öleltél is, mindig titokban!
Pedig én szeretnék nyíltan kiállni
Nem meglapulva alkalmakra várni
Szomorú verset írva bánatomban.

Lassan már kezdem szégyellni magam
Mert nyitott könyvként kitártam a lelkem
Sebeket kaptam, mit nem érdemeltem
De, senki nem hallja az én zokszavam.

Mennyország és pokol egymást váltja
Egész lelkem a megnyugvást kívánja,
Szeressenek! Szeressenek jobban!

Élvezni kell hát minden jót és szépet,
Nekem már sokat nem adhat az élet
Szívem, mégis szerelemre dobban!

14.

Szívem, mégis szerelemre dobban
Egész lényem bár nagyon szomorú
Fájdalmas ez a szonettkoszorú
Melyet írtam kínzó bánatomban.

Hajnal közeleg, nagy versemnek vége…
Kiabál benne fájdalom, s remény
Lemeztelenít ez a költemény
Már lelkemnek sincsen menedéke.

Hajnal van, itt az első fénysugár
Mindenki már egy szép új napra vár
Talán olyan lesz, amit reméltem!

Hiszem, mégis maradnak, a könnyek,
Fájdalmasan kell, hogy elköszönjek,
Mondjátok meg, érdemes volt élnem?


MESTERSZONETT
Írta: Herczeg László

Bús szívem örök szerelemben ég
Ölelni vágyom, ha az éj betakar,
Szárnyalj Madárkám, jöjj ide hamar!
Ígérted, hozzám visszajössz te még!

Boldogság honában szerelmesen
Talán lehetne ketten szépen élni!
Veled szeretnék új jövőt remélni
Együtt táncoljunk át az életen!

Magamat sajnálva bús haragomban,
Terád gondolva, szenvedek nyomban
Mert mindig eljön az, amitől féltem…

Hisz, ha öleltél is, mindig titokban!
Szívem, mégis szerelemre dobban!
Mondjátok meg, érdemes volt élnem?

SEBZETT SZÍVVEL!
Szonett 54.
Írta: Herczeg László

Ölelni kell, ha már az éj betakar
Vad, egeket vívó lángolással,
Nem törődni soha senki mással
Sebzett szívem szeretni így akar!

Mennyire vártam végre boldog lenni!
Szeme tükrében meglátni arcomat,
Nem vívni utat kereső harcomat
S mindent, ami rossz volt elfeledni!

A boldogság kis örömökből épül,
Gyöngyeiből szép kaláris készül
Örül neki az áldott napfény is.

Kalárisnak most halvány a fénye,
Felkiáltok, hát a magas égre:
Bármi volt, én szeretem őt mégis!

SZERETNI!
Szonett 53.
Írta: Herczeg László

Bús szívem örök szerelmet akar,
Szeretni, és viszont szeretve lenni!
Kéz a kézben együtt hazamenni,
S csókok százával jóllakni hamar.

Reggel új utakra indulni vele,
Virágzó mezőkön önfeledten
Nézni, ahogy lépdel pillekönnyen,
S virágokat tép karcsú szép keze.

Így képzelgek, napfényt sötét éjben
Szikrázó fényt a Kedves szemében,
Világít nekem, bár szívembe mar.

Reá gondolok, bármerre járok,
Hozzá bárhonnan vissza találok,
Ölelni kell, ha már az éj betakar.


CSILLAGTALAN ÉJBEN
Szonett 52.
Írta: Herczeg László

Csillagtalan felettem az ég is.
Szememmel az elbújt Holdat keresem,
Nyomát azonban sehol sem lelem,
Remény nélkül maradok hát mégis?

Riadóra dobol, bennem a szív,
Nem lehet, hogy minden véget érjen!
Vágyakozom, ezer féle képen,
Tavasz virul, minden szeretni hív.

Orgonaillat árad a légben
Lelkemig hatva szétterül, az éjben,
Kedvesemhez talán elviszi a szél!

Akkor megtudja, én még mindig várom!
Csillagtalan éjben utamat járom,
Bús szívem örök szerelmet remél…


MÚZSASIRATÓ
Szonett (Lentino) 51.
Írta: Herczeg László

Emlékeim már halott virágok
Szemeimből csordogáló könnyek
Százszor a múltunkba visszavágyok,
Hogy azután újra elköszönjek.

Zaklatott sebzett lelkem sírdogál
Míg vadul vágtat szívemben a vér
Aztán végül mindig reám talál
A remény, hogy egyszer visszatér.

Fekete éjben alusztok csillagok?
Hát, egy sincs, aki világít nekem?
Nem látjátok, mily egyedül vagyok?

Csak a remény van, csupán még velem
Vigasztal, ha már kínjaim nagyok
Mert mindig fáj, egy igaz szerelem…
 
SZONETTEL KÖSZÖNVE…
Partos Csaba barátomnak ajánlom!
Szonett 50.
Írta: Herczeg László

Az ember sokszor lehet magányos
Bánata sebzett szívébe belemar.
Néha azt sem tudja, hogy mit akar,
Gondja, baja, és fájdalma számos.

Így vagyok én is, csodára várok
Könnyebb lesz egyszer talán az élet!
Nem fog sújtani újabb Sorsítélet,
Boldogságomra újra rátalálok.

Így kezdtem ma is az új napot el
S lám, sebzett szívem végre ünnepel,
Verseimért babért hintett a kezed!

Mély, önzetlen, igaz emberséged
Barátomként emelt magasra téged,
Szonettemmel köszönöm meg neked…


TAVASZI ÉRZÉSEK
Szonett 49. (Lentinói formáció)
Írta: Herczeg László

Tavasszal minden fa szeretni hív
Társul hozzá fű, bokor, és virág
Ilyenkor boldogan dobban a szív
Szinte kitárul elém a világ!

Gyümölcsfák pompás sziromruhában
Pompájukat mutatják a fénynek
Míg szorgos méhek mézgyűjtő vágyban
A kaptárba vissza-visszatérnek.

Szép vagy tavasz! Számomra csodaszép!
Virágpompád lenyűgöz színesen!
Nem pótolhat téged semmi festett kép!

Szeress, örülj, nevess önfeledten!
Lélegezz fel végre te szegény nép!
Majd aztán én is, csak legyünk ketten!

MINT VÉREM KICSORDUL…
Szonett 1.
Írta: Herczeg László

Mint vérem kicsordul, ha megvág a kés,
Tűnt mosolyok múltamból visszafájnak.
Csillagfény éjszakák most rám találnak,
Gyöngyként gurul elém az emlékezés.

Sérült fehér hajóként, egy szerelem
Küzd az árral vágyaim tengerében,
Tépett vitorlával süllyed az éjben
Megyek utána, de soha nem lelem…

Bolyongok egyre, a régi utakon,
Eltűnt boldogságom nyomát kutatom,
Talán, soha nem fogok rátalálni…

Könnyemet felszárítaná már a szél,
Arcom simogatná hulló falevél,
Talán egy nap, nem fogom visszavárni?


AZ ÉN KEDVESEM RÉTEKNEK VIRÁGA…
Szonett 2.
Írta: Herczeg László

Az én Kedvesem, réteknek virága
Szemem behunyva illatát is érzem…
Ha elmegy, máris ezer sebből vérzem,
Bárki vigasztal, kérlel, mindhiába…

Az én Gyönyörűm, búzának kalásza
Kinek a pipacsok mesét mondanak,
Forró szerelmes szavakat ontanak,
Felkészítik őt, a szent kenyér-nászra…

Az én Csillagom, még nappal is fényes
Csókja perzselőn forró, szenvedélyes
Harangszót hallok, míg ringat a mámor…

Az én Szerelmem réteknek virága
Napkeltekor a szirmait kitárja,
Szépsége úgy hull le rám, mint a zápor…


NEVESS REÁM!
Szonett 3.
Írta: Herczeg László

Mosolyodtól még az eső is eláll,
Vihar után máris kitisztul az ég
Felhők arca talán szomorú még,
De, a szélben már virágillat száll…

Nevetésedtől elfutnak a könnyek,
Lelkemben születnek versek és dalok
Szerelmünknek lázas hírnöke vagyok,
Engedd meg, hogy mindent megköszönjek…

Szeretlek vágyó, őrült szenvedéllyel,
Miénk már minden csillagfényes éjjel
Mikor tüzes csókot éget rád a szám…

Benned rohanok, nem fogok megállni!
Régmúlt időkbe többé visszafájni,
Ölelj hát szerelmem, és nevess reám!

REGGEL  A TÓNÁL…
Szonett 4.
Írta: Herczeg László

Nézd, a gomolygó párát a víz fölött:
Elhozta nekünk a reggelt a tóra!
Ma éjjel váltak vágyaink valóra,
Szívünkbe égő szerelem költözött…

Nézd, a hattyúcsapat végre felrepül!
Milyen fenséges felemelő látvány!
Megannyi elszálló szépséges bálvány,
Ölelj át, itt maradtunk most egyedül…

Áldott ez a reggel, áldott volt az éj
Húsunkba édes kínt mart a szenvedély,
Mint tűzharang, úgy kalapált a szívem.

Hálás szívvel nézek a kék égre fel
Gyarlóságom az Úr előtt térdepel:
Hiszen nagyon szeret, most már elhiszem…

MIÉRT KELL?
Szonett 5.
Írta: Herczeg László

Miért kell nekem téged úgy szeretni,
Mitől hiányod már szívembe vágjon,
Testem mindig, új vágyakat találjon
Aztán, sosem tudjalak elfeledni…

Miért kell nekem, reád várni egyre
Pár koldus órának örülve végül
Mit adsz árva szívemnek menedékül
Nézd, belehalok már a szerelembe…

Neked adtam én már minden kincsemet
Mi bennem még szép és értékes lehet
Mond, könnyedén ezt el tudod feledni?

Torokban rekedt madárdallá válok
Ha már a nyomaidra sem találok,
De, sosem foglak téged nem szeretni!

ÖREG HAJÓ A KIKÖTŐBEN…
Szonett 6.
Írta: Herczeg László

Már öreg, viharvert hajóként élek
Vad szelek hajszoltak az Óceánon.
Ma már csak békésebb vizekre vágyom,
Melletted drágám nyugalmat remélek…

Amit nem mondtam még soha neked el:
Egész életemben csak terád vártam,
Míg, száz kikötő után rád találtam,
Rozsdás horgonyom nem húzom többé fel…

Két karodban, mint csendes tág öbölben
Megpihenhetek végre meggyötörten.
Nekem ne üzenjen már az Óceán!

Legyen nyugalma az öreg hajónak!
Nem is hajó már csupán csak egy csónak…
Elsüllyesztené a legelső orkán…

CSILLAGSZÓRÓ ÉJSZAKÁBAN
Szonett. 7.
Írta: Herczeg László

Vártam nagyon, szemem az órát leste
Megjött a vonata, s ő szaladt felém,
Szikrázó könnyei ragyogtak szemén,
Karomba besimult szép karcsú teste…

Oly szerelmesen nézett a szemembe
Boldogságomban nem tudtam beszélni,
De azt éreztem, nem kell őt már kérni,
Mert az enyém lesz még a mai este…

Aztán a csillagszóró éjszakában
Kitárt ölében már hazataláltam,
Betakartam őt birtokló testemmel…

Ringatott forró igéző szavakkal
Aztán másnap már elment a vonattal,
Belül millió szerelmes sejtemmel…


HA KEDVESEM SÉTÁLNI INDUL…
Szonett 8.
Írta: Herczeg László

Ha az én Kedvesem sétálni indul
Virágok nyílnak kicsiny lábnyomában
Pillangók szálldosnak a mosolyában
A gyalogút fürge lábához simul…

Ha az én Gyönyörűm egy dalt énekel
A madarak neki visszafelelnek,
Vele együtt mind vígan énekelnek
Félve nézem, mert mindjárt szárnyra kel…

Ha tőlem elrepül, elcsalja az ég
Mi lesz velem akkor, meglátom-e még?
Hallom-e, majd ahogy nekem énekel…

Vagy mindörökre itt maradok árván
Az én drága kis Madárkámra várván
Aki soha többé talán nem jön el…

GYERE GYÖNGYVIRÁG…
Szonett 9.
Írta: Herczeg László

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó táncra,
Életünk talán végső táncát járni!
Pörögni, forogni, és nem megállni,
Így suhanni veled az elmúlásba…

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó dalra,
Pacsirta sem dalol ma nálunk szebben!
Rásegít trillázva, s már szárnya rebben,
Könnyeknek rajtunk nem lehet hatalma…

Gyere Gyöngyvirág, csókjaidra vágyom,
Szemed tükrében boldogságom látom!
Megfürdetsz szép napfényű mosolyodban…

Gyere Gyöngyvirág, csak te, és más senki!
Mert nem akarok mást már így szeretni!
Érzed, hogy a szívünk is összedobban?



REPÜLJ VELEM…
Szonett 10.
Írta: Herczeg László

Ha szárnyam volna, és madár lehetnék
Nemcsak csillagfényes szép nyári éjjel
Álmodoznék e csodás szenvedéllyel,
De mindig egyre az égen repdesnék…

Virágzó rét felett repülnék lágyan
Bódító illattól, megrészegülve
Majd új kalandra, messzi útra kelve
Hegyek ormára repítene szárnyam…

De már nem repülnék sosem egyedül
Magányos madár az mindig menekül
Végre most hű páromra rátaláltam…

Bár most elválaszt a távolság ma még
Felettünk azonban ott ragyog az ég,
Velem repül majd, ha madárra váltam…

ŐRIZD MEG GYÖNGYVIRÁG…
11. Szonett.
Írta: Herczeg László

Nézd mennyi rózsa, sok szonett virág!
Egy-egy vallomás szerelmemmel írva
Bús sorsomat írtam le a papírra
Míg a búcsú majd hű szívembe vág…

Koronát tettem a fejedre drága
Száz nő fölé téged felemeltelek
Mint soha senkit, úgy szerettelek
De koronád majd leesik a sárba…

Mert a homálynál többet ér a fény
A jólét enni ad, s éhes a szegény.
Neked kitárulhat az egész Világ!

Akkor, mikor majd más ölel nevetve
Gondolj e sok szerelmes szonettre,
Őrizd meg hát, amíg élsz Gyöngyvirág…



ÉJSZAKAI IMÁDSÁG.
Szonett. 12.
Írta: Herczeg László

Könyörgöm, az éjszaka sose fájjon
A csend korbácsa testemre, ne verjen
Árva lelkem vágyott zajokra, leljen
Asszony, szuszogjon mellettem az ágyon…

Könyörgöm, holnap is adjon csókokat
Ne térjen meg igazi otthonába
Mert nem láthatom, csak nagy sokára
Hozza őt vissza majd újra a vonat…

Könyörgöm, adassék meg már nekem
Velem maradhasson a Szerelmesem
Mert az életünk oly hamar elrohan…

Könyörgöm, Uram, nézzél le rám
Éjszakai imát, rebeg most a szám
Engedd, hogy vele élhessek boldogan…



A SZALVÁTOR KRISZTUS.
Szonett 13.
Írta: Herczeg László

Szent Karácsony beköszöntött szépen
Fenyőfával, áldott gyertyafénnyel
Szép az este, de, ha jön, az éjjel
Rágondolok, mi is történt régen…

Jászol szénában sikolt Mária
Állatok közt, istálló mélyében
Betlehemi csillagnak fényében
Megszületett az Istennek Fia…

Szalvátorrá, Megváltóvá lenni
Hirdetni, hogy miként kell szeretni
Akkor is, ha szög, és kereszt várja…

Tanúságot, és csodákat tenni
Jászoltól a Golgotáig menni
Hol eléri a Longinusz lándzsa…


KI MONDJA MEG, MIÉRT?
Szonett 14.
Írta: Herczeg László

Ki mondja meg, miért is szeretlek,
Azt tudom, ősz után beköszönt a tél
Lábad nyomát hóval befújja a szél
Most mentél el, de máris kereslek.

Ki mondja meg, miért könnyes álmom
Felriadok, már minden éjszakán
Azt álmodva nem jössz már talán
Szemed tükrében arcomat nem látom.

Ki mondja meg, miért nincs reményem
A gazdag győz, én veszítek szegényen
Majd ígéred, sosem fogsz elfeledni!

Ki mondja meg, miért tud így fájni
Szép szavad, öröm volt rám találni
Megmutattam, hogy lehet szeretni!



BÚSULOK SÍRÓ HOLD ALATT.
Szonett 15.
Írta: Herczeg László

Csillagtalan sötét éjszakában
Az eget párás köd eltakarja,
Hideg szél fúj, néha megkavarja
Sír a hold odafent egymagában.

Nekem is most sírni volna kedvem
Büszkeségem feladtam már régen
Hisz a hold is magányos az égen
Én pedig bús követője lettem.

Bármit akarok, sosem sikerül
Tőlem az öröm messze menekül
Már nem is hiszem, hogy rátalálok.

Mert késő már, az élet elrohan
Nem nevethetek én már boldogan
Semmim nincsen, csak csalóka álmok.

TOMBOL A SZÍVEM
Szonett 16.
Írta: Herczeg László

Kedvesem szép szeme nyíló virág
Belenézek, és szívem feldobban,
Nem tudhatom már szeretni jobban
Hiszen, ő nekem az egész világ.

Kedvesem mosolya vágyakra gyújt
Forr a vérem, úgy akarom ölelni
Benne biztos menedékre lelni
Hol nem kísért engem többé a múlt.

Kedvesem napfényű nevetése
Arcát örökre lelkembe véste
Tombol a szívem győzedelmesen.

Kedvesem ölelő karjaiban
Boldogságom örök szent fészke van,
Hol elringat engem szerelmesen.


MEGKÖTÖZÖTT CSILLAGOK ALATT
Szonett 17.
Írta: Herczeg László

Sötét, és színtelen az éjszaka már
Megkötözték ma is a csillagokat
Szikrát sem szórnak, apró darabokat
Anyjában alszik a búvó holdsugár.

Hideg szélben fák fáznak dideregve
Elvitte az ősz ruhájukat régen
Tavaszra várva sírnak egész télen
Járok közöttük rólad elmerengve.

Várom, hogy jöjjön megnyugvás és béke
Rongyos, tépett szívemnek menedéke,
Legyen már nyugalmam, hosszú volt az út.

Életem vonata tovább megy, velünk
A kerék forog, amíg mi szeretünk,
De, már minden sín az örök éjbe fut…



SORSPANASZLÓ
Szonett 18.
Írta: Herczeg László

Lelkemben most a szerelmem árad
Óceánként hullámzik már vadul
Ha bűvkörödből meg nem szabadul
Megsérült bárkám elsüllyed nálad.

Álmatlan az éjjel, csillagtalan
Utcalámpák foghíjasan égnek
Elkísérnek még a szép remények
Szívem mégis nagyon boldogtalan.

Várakozás hóhéra a vágynak
Emlékeim újra visszafájnak
Mikor öleltél szenvedélyesen.

Nap, mint nap a csókjaidra várva
Haragszom már az egész világra
Sorsom panaszlom bús szerelmesen.


MÁJUSRA VÁRÓ SZÍVVEL
Szonett 19.
Írta: Herczeg László

Májusra vár öreg orgonafám
Görnyedezve a hótól belepve
Hidegben, nincsen bimbózni kedve
Csak pompája emlékét ontja rám.

Várok én is, rajtam gondok terhe
Hosszú nappalra, még hosszabb éjjel
Vágyam birkózik, kínzó reménnyel
Fájón gyötör bús szívem szerelme.

Kinyílnak, majd újra az orgonák
Virágba borulnak, kertemben fák
Sok színes virág, nevet a napra.

Mikor madárfüttyre remeg a szív
Akkor, már minden csak szeretni hív
Boldog leszek én egy pillanatra.



FÁZIK AZ ISTEN
Szonett 20.
Írta: Herczeg László

Csontig ható hideg szelek fújnak,
Ereimben megdermed, a vérem
Isten kegyét már hiába kérem,
Ő és Fia fent egymáshoz bújtak.

Fázik az Isten, vacogva remeg,
Könnye jégcsapként lóg, le a Földre
Angyalok hada nem tör előre
Megfagyna mind az égi hadsereg.

Állomás peronján dideregve
Gondolok a fenn fázó Istenre
Segíthetne, ne késsen a vonat.

Mozdony sípol, Kedvesem ideér
Ereimben máris vágtat a vér
Boldog mosoly önti el arcomat


SZERETLEK HÓESÉSBEN
Szonett 21.
Írta: Herczeg László

Szakadatlanul  hull, csak hull a hó
A fák már terhelten jajonganak,
Ropogva jégcsap könnyet ontanak,
Mindent belep a fehér takaró.

Szívemre így ül rá a bánatom
Az elválasztó rideg messzeség
Mégis próbálok reménykedni még,
Kedves arcod talán még láthatom.

De, sötét felhős felettem az ég
A hideg szél is elválaszt ma még
Fagyban, szíved is lassabban dobban

Ha hozzám a vágy nem kergetne el
Te, akkor is a szívemben leszel
Mert szeretlek téged egyre jobban.


MI A BOLDOGSÁG?
Szonett 22.
Írta: Herczeg László

A boldogság kicsiny örömök sora
Apró gyöngyszemekből kaláris készül
Ha meg nem óvod, szétgurul mind végül
Aztán rádöbbensz sorsod mily mostoha.

A boldogság harmatcsepp egy virágon
Ki azt hiszi ő a szépségnek könnye
Mikor a napban felszárad örökre
Megremegek, mert többé sosem látom.

A boldogság egy gyermek nevetése
Ki ártatlanul tekint a kék égre
Romlatlan még, mint frissen sült kenyér.

A boldogság Kedvesem dalolása
Virággal kézben sietek hozzája
Piros az én rózsám, piros, mint a vér.


VISSZAMERENGŐ
Szonett 23.
Írta: Herczeg László

Emlékezem a legelső csókra.
Állomáson, tétova epedőn
Meghatódva, de vágytól remegőn,
Válaszoltam a szerelmes szókra.

Aztán, én hajnalban felébredtem.
Nem volt a szobám többé nesztelen
Mert ott feküdt mellettem meztelen,
Istenem! Jaj, mennyire szerettem!

Végigsimított a testén kezem
Már éreztem, ez igaz szerelem,
Csillagként ragyogó, nem gyertyafény!

Majd megláttam, hogy nyitva a szeme
Reám mosolygott, mint még senki se,
Míg betakartam, ne fázzon szegény…


PALOMA BLANKA
Szonett 24.
Írta: Herczeg László

Mert egykor az Ararát hegyéről
Noénak vittél olajfa ágat,
Reményt, mitől egy új élet támadt
Dicső lettél a szent égi fénytől.

Már a béke galambjává váltál
S a reményé: Lesz még Világbéke!
Az igaz Embernek menedéke,
Mint, mikor Noéhoz visszataláltál!

Pusztul a Földünk, szürkül az élet
Ismét vízözön lesz a Sorsítélet?
Repülj galambunk! Fel, magasabbra!

Szeretetemet itt nem felejtem,
Szerelmemet is szívembe rejtem!
Aztán vezess! Drága, Paloma Blanka!


BOLDOGTALAN SZONETT
Szonett 25.
Írta: Herczeg László

Szeretnék veled egy kis padon ülni
Átölelnélek, és mesélnék neked.
Olyan szépet, hogy könnyezne szemed
Meséimnek, úgy fogsz majd örülni!

Könnyed majd szivárványt szül a fényben
Ha eltűnik, akkor vadvirág leszel!
Vagy bármi, minek én képzellek el
Míg megfürdök a csalóka reményben.

Balga szívem, hát újra lépre mentél?
Csak te vagy itt, ki igazán szerettél
Az ő esküjét szél fújta el régen…

Magányba borulnak mind az esték
A vágynak kutyái csak ezt lesték
Vérző szívemet széttépik egészen!


MINT BOLYGÓ HOLLANDI
Szonett 26.
Írta: Herczeg László

Mint Bolygó Hollandi a híres hajó
Úgy vándorlok az Élet Óceánján
Biztos révbe, kikötőbe vágyván,
Hol örökre megpihenni volna jó.

De, feszül vitorlám, pezseg a vérem!
Újra csak előre hajszol a szél
Végtelen messzeség az úti cél
Rohanok, de soha el nem érem!

Néha, nem is száguldok egyedül
Van, hogy más hajó is mellém kerül
Kicsit együtt megyünk az Óceánon!

Aztán elhagy, míg én tovább megyek!
Addig, míg egyszer el nem süllyedek,
Nyomom sem marad ezen a világon…


ELMONDHATATLANUL...
Szonett 27.
Írta: Herczeg László

Leszállt az éj, bújj kedvesem hozzám,
Hogy az arcunk újból összeérjen
Mámorító édes szenvedélyben,
Megtalálja ajkad újra a szám.

Karcsú alakod elvész karjaimban,
Vigyáznom kell, hogy el ne törjelek,
Ha szenvedélyesen átöleltelek
Szívem remeg, akárcsak álmaimban.

Így érzek, mikor a karomba zárlak,
Ha hosszú idő után újra látlak
S rám ragyog ismét gyönyörű szemed.

Nem is kell nekem többé már senki!
Hiszen nem lehet mást is így szeretni,
Hogyan mondhatnám drágám el neked...

ALSZIK A BOLDOGSÁGOM
Szonett 28.
Írta: Herczeg László

A testemhez bújva aludtál el,
Összedobbant boldog szívverésünk.
Együtt is lesz majd felébredésünk,
A kelő nap is minket ünnepel.

Lelkembe égett, amit tőled kaptam,
Az áradó, vad, végtelen gyönyör…
Mint láva, mely a vulkánból kitör,
Pedig én csak a szívemet adtam!

Szerelmemet most szerelmi tűzben
Boldogság gyöngyökből láncra fűztem
Ha, felébredtél Neked átadom.

Most még aludj, mélyen, hozzám bújva
Ha felébredsz, majd lángra gyúlsz újra,
Csillag szemedben sorsom megláthatom.


SZERETNÉM ELMONDANI
Szonett 29.
Írta: Herczeg László


Szeretném hosszú téli estéken
Szerelmemet elmondani neked.
Hallgatnád, s könnybe lábadna szemed,
Mint nagyon régi szép Grimm meséken.

Teázni kettesben meleg szobában,
Lassú táncban keringni összebújva
Füledbe szerelmes szavakat súgva,
Elmondani, hogy égek már a vágyban…

Ó szerelem! Felemelő mámor!
Mint virágok bűvös illatától
Elszédült lepke, úgy vergődök én!

Nem tudok, nem akarok menekülni!
Újra szomorú sötétbe kerülni,
Hiszen nekem, már csak Te vagy a fény!


ÉRTHETETLEN SZERELEM
Szonett 30.
Írta: Herczeg László

Kedvesemnek kicsi lábnyomában
Illatozó piros rózsák nyílnak,
Pompájukban oly varázzsal bírnak,
Remegek már a szerelmi vágyban!

Gyönyörűmnek édes nevetése
Szíven üt, hát ölelem önfeledten
Senkit még így soha nem szerettem
Egész lényét a lelkembe véste.

A miértre nincsen magyarázat!
Rejtély ez a szívtépő imádat,
Hiszen sok rosszat tett már ellenem!

Mégis, újra, mindent megbocsájtok!
Sorsítélet ez, varázs, vagy átok?
Nem, csupán egy igaz szerelem!

MEGÁLLAPÍTÁSOK
Szonett 31.
Írta: Herczeg László

Tavaszra mosolyog a napsugár
Arcomat odafordítom a fénynek
Ma intettem búcsút a reménynek
Nincs másom, mint a nap melege már.

Mindent megtettem érted százszor is
Annyit sem kaptam érte: Köszönöm!
De, megmérgezted minden örömöm
Ígéreted mind hazug volt, s hamis.

Jó tanulság ez, jó tapasztalat
Helyetted, én szégyellem magamat
Mert, több eszem is lehetett volna!

Akkor nem állnék itt megalázva
Egész testemben remegés nem rázna
S ez a szonett, egész másról szólna…


AZ ÉN LILA ORGONÁM
Szonett 32.
Írta: Herczeg László

Udvaromon áll egy orgonafa
Hatalmas, a háztetőig ér fel
Igaz, még nincs tele zöld levéllel
S virágozva lesz majd csak illata.

De, tudom az egész nagyvilágon
Nekem lesz a legszebb lila orgonám
S, ha sírodra leteszem, Zsuzsikám
Mosolyogsz rám ott a másvilágon…

Mitől lett az orgonám csodaszép?
Csodásabb, mint bármely művészi kép?
Szinte kiált, fel a kék egekbe!

Könnyem hull, ha pompájában látom,
Tudom, mitől szépséges a virágom:
Zsuzsa kutyája van alá temetve…


NEFELEJCS
Szonett 33.
Írta: Herczeg László

Nefelejcs az én kedvenc virágom
Szerénységét meghatottan nézem
Mindig szolid méltóságát érzem
A dölyfös rózsa nem az én világom.

Szép a rózsa, és szép a liliom
Illatuk a kertemet belengi,
Nóta és dal dicséretük zengi,
A nefelejcs talán egyszerű gyom?

Már rég nemes virágként szeretem,
Kicsi kertemben féltve nevelem,
Rózsa és liliom elhervad hamar!

Ha jönnek őszi hideg éjszakák
Levelüket lepergetik, a fák
A nefelejcsem még élni akar!


TAVASZI SZERELEM
Szonett 34.
Írta: Herczeg László

Tavasz jön, most minden örülni hív
Ébredez a kertben, fű, fa virág
Szerelmes talán az egész világ
Mert szeretni dobban egyre a szív.

Langyos a szellő állok, a fényben
Arcom napsugárban megfürdetem
Tavaszra ébred a régi szerelem
Megújulva az Ember szívében.

Virág a mosolya, bilincs a karja
Csókot a csókra, vágyva akarja
Kábító mámor az én Kedvesem.

Szemében pásztortüzek égnek
Őrző, szép fényükkel megigéznek
Tavasszal ilyen egy nagy szerelem.


LUNATIKÁK  (Holdkórosok)
Szonett 35.
Írta: Herczeg László

Este van, szép csillagos most az ég
Vékony sarló a Hold, éhes szegény
Uralkodik, a csillagok seregén
Nem bújik hát el, vacsorázni még.

Öreg Barátunknak, ki tudná korát?
Hiszen öregebb, mint bolygónk a Föld
Teljes kopár, vagy mégis valahol zöld?
Őrzi titkát, s Neil Amstrong lábnyomát.

Lunatika mondják, a holdkórosra
Ki alvajáróként sétál gyakorta
Beteg-e, vagy csak a Földről menne el?

Végül, ágyába mind visszatér szegény
Mert gyalogszerrel nincs semmi remény,
Egyetlen egyszer elérni oda fel…


CSILLAGOK KÖZT SZÁRNYALÓ
Szonett 36.
Írta: Herczeg László


Te azt mondod, ma meleg van megint,
Én azt, ragyogón ömlik ránk a fény!
Hogy megérts végre, mikor lesz remény?
S látni a világot szépsége szerint?

Mikor lábbad könnybe a két szemed
Egy magasztos meghitt pillanatnál
Mikor a ki nem mondott szavaknál
Többet érne, ha megfognám kezed.

Az én lelkem csillagok közt szárnyal,
Eljátszik a bújó holdsugárral
Te körmöt lakkozol szenvedéllyel…

Én torokban rekedt madárdal vagyok!
Hogyan lehetünk mégis boldogok?
Megálmodom azt is majd az éjjel…

SZÉLPOSTA
Szonett 37.
Írta: Herczeg László

Sebzett szívem felriad, a tavaszra
Napfény szikráz, a felhők oly kékek!
A kertemben ibolyák közt lépek,
Úgy hat rám, akár egy ifjú kamaszra!

Szép a reggel, már langymeleg a szél
Kitárult szívvel nézek, fel az égre,
Csak a Kedvesem érne ide végre
Mert, ha nem jön, akkor visszatér a tél.

De, üzenetem el fogja, őt érni
Akkor nem kell, hiába remélni
Nevét majd a szélbe bekiáltom!

A választ is majd elhozza a szél
Szívemhez szóló szerelmes levél:
Már indul is, ha ennyire várom!


VÁGTAT BÁNATOM…
Szonett 38.
Írta: Herczeg László

Vágtat bánatom fekete lovon
Szikrázik, a patkója szüntelen
Hajnalban majd eltűnik hirtelen
Remegve fél a napfénytől nagyon.

Vágtat bánatom fehér paripán
Napfényben született, de menekül!
Megriadt szegény, itt hagy egyedül,
Vissza nem is jön értem már talán.

Így telnek, a napjaim már régen,
Nincs is annyi csillag fent az égen,
Ahányszor lelkem felvágyik az égbe.

Éjjel csillagok közt szomorkodom,
Nappal a felhőkkel vonul bánatom,
Mindezért, két lovat kaptam cserébe…


TAVASZKÖSZÖNTŐ!
Szonett 39.
Írta: Herczeg László

Meleg szelek fújnak már dél felöl,
Áldott napfényben rügyeznek, a fák.
Az ibolyák mind illatukat ontják,
Itt a tavasz és csendben üdvözöl.

Megható a természet csodája
Nem lehetséges megunni soha!
Legyen, a sorsom bármily mostoha
Meghatottan nézek én reája.

Ragyogjál napfény! Illatozz virág!
Mosolyogjon ránk az egész Világ!
Gyere, Kedvesem, örülj hát velem!

Ha nevetésed lelkem beragyogja,
Nem gondolok a bús hónapokra,
Mert, hogy szeretsz, talán már elhiszem…



SZONETTEK SZONETTJE
Szonett 40.
Írta: Herczeg László

Szonetteknek a  szonettjét írom,
A tökéletes hibátlan formát!
Kíván egy kicsi szellemi tornát,
De, semmi baj, én azt is kibírom!

Jók lesznek a rímek, és szótagok
Figyelek, majd a helyesírásra,
Közben pedig nem gondolok másra,
Mutatom, hogy milyen költő vagyok!

De, mindhiába, nincs benne öröm
Magamat így, akárhogy is töröm
Inkább sajnos sírni volna kedvem.

Szonetteknek a szonettjét írom,
Bánatomat csendben belesírom,
Elveszítem azt, akit szerettem…


ÉG A GYERTYA, ÉG…
Szonett: 41.
Írta: Herczeg László

Több gyertyát gyújtottam tegnap este
Mindazokért kik elhagytak csendben.
Nagy megbékülés támadt szívemben,
A lelkem is ezt a békét kereste.

Éltem lejár, közeleg az óra
Tárul a kapu, már sokan várnak!
Boldog örömmel karjukba zárnak,
Régi vágyam válik majd valóra.

Homályosan látom az arcok sorát
Szememből pergő könnyeimen át,
De, Zsuzsa illatát tisztán érzem…

Aztán eszmélek, bús, földi ember,
Aki már csak messze vágyódni mer
Közben, ezer fájó sebből vérzem…


KÉTSÉGEK KÖZT
Szonett 42.
Írta: Herczeg László

Kétségek között szenved a lelkem
Ígéretekből épült palotában.
Bolyongok egyre üres szobákban,
Hova bezárt rég az én szerelmem.

Reményre bánat, majd újra remény,
Tartom magamat, mint büszke bálvány!
Ő pedig, mint carrarai márvány
Soha nem enyhül, mindig kőkemény.

Ó Istenem! Ez lesz hát a Sorsom?
Már mindörökre magamban hordom,
Belém égetve csalfa nevetését?

Bánat palotámban majd üt az óra
Régi vágyam válik végre valóra:
Velem temetik lelkem szenvedését.


MENJ MÚZSÁM!
Szonett 43.
Írta: Herczeg László

Kávé íze volt az utolsó csóknak
Üres közhelyként csikordult a szó
Az ölelésünk sekély vizű tó
Benne megfeneklett lukas csónak

Éreztem, hogy nincsen már bizalmam
Sok hazugság, és hamis ígérgetés
Nyomában nincs más csak szenvedés
Sohasem lesz nekem így nyugalmam.

Hát menj Múzsám! Keress más bolondot!
Aki nem okoz neked semmi gondot,
Férjed pénzéből páváskodj, míg élsz.

Szerelmet ígértél, őszinte érzést
Romokat hagytál, és fájó szív vérzést
S már vidáman új szeretőt remélsz.


CSODAVÁRÁS
Szonett 44.

Írta: Herczeg László

Két napja már elkerül az álom
Csak fekszem, az ágyon elmerengve
Emlékezem fájón beleremegve
Hallom a csendben szívdobbanásom.

Hallom a csendben szívdobbanásom
Minden újabb üteme szúrva fáj
Az idő szinte megáll, tűrni muszáj
Ölelő karjaidba visszavágyom!

Ölelő karjaidba visszavágyom,
Csodára várok, elkerül az álom
Sebzett a szívem, tépett lett szegény.

Sebzett a szívem, tépett lett szegény
Sötétben fekszem, nem kell, most a fény
Nincs remény, nincsen már semmi remény…


VÁGTASS VELEM!
Bigi Torday-nak.
Szonett 45.
Írta: Herczeg László

Jó lovacskám, tudsz-e vágtatni még?
Teliholdas felettünk az égbolt.
Az utolsó vágtád már régen volt,
Bár szívedben a vágy még benne ég.

Jó lovacskám, lobogó sörénnyel
Virágzó réteken száguldj, a széllel!
Nyomodat, én megtalálom éjjel,
Telehintem mindig csillagfénnyel.

Így lesz ez, hiába is menekülsz,
A csillagok ménesébe kerülsz
Az öreg Hold, ki őrzi őket rég.

Tudom, csakis fent fogsz majd megállni
Örök fényű csillag lóvá válni
Mert, itt lent, velem kell vágtatnod még…


VARÁZSSZŐNYEG.
Szomorú Piroska Iparművésznek!
Szonett 46.
Írta: Herczeg László

Ha kicsit is szeretsz, te engemet
Látni akarnál, egyszer boldogan!
Mikor az örömtől elsírom magam,
Készíts nekem egy varázsszőnyeget!

Körberepülni vele a világot
Látni, amiről csak álmodoztam!
Csodák felett szállni meghatottan
Ahova lelkem szárnyalni vágyott!

Fújhat szél, és megtéphet vad vihar
Az én lelkem, ha szárnyalni akar,
Orkánt csendesít, egyetlen szavammal!

Gondom, bánatom messze menekül
Nem is indulok, el én egyedül
Ölelj át, mert elviszlek magammal!

IKONÁLMODÓ
Siess Zsuzsa
Ikonfestő művésznek!
Szonett 47.
Írta: Herczeg László

Vonz engem az ikonok világa,
Festőjüket szeretem is nagyon!
Bár találkozni nem volt alkalom,
Álmomban már elmentem hozzája.

Kézen fogtam, a szemébe néztem
Aztán boldogan, és önfeledten
Legszebb ikonjába bebújtunk ketten,
Egy szó nélkül, mert semmit sem kértem.

Virágillat áradt, és halk zeneszó
Tudtam örökre maradni volna jó
Talán utamnak itt a vége már!

Egy ikon mélyén, álomvilágban
Megkapok mindent, amire vágytam,
Aztán, felébredtem. Kár érte, de kár…



EGYSZER MÉG, UTOLJÁRA…
Kustánczi Erzsébetnek!
Szonett 48.
Írta: Herczeg László

Erzsikém, tudsz-e álmodozni még?
Mernél hinni, egyszer még utoljára?
Remélve, mégsem lesz könny az ára,
Mert, nem történik veled az mint rég…

Reméltél, aztán sokat szenvedtél,
Örömöd virága hamar porba hullt.
Ha néha fájón megkínoz a múlt,
Eszedbe jut, oly hiába szerettél…

Akarnál még egy gyönyörű táncot?
De, többé nem hordani rabláncot?
Csak szeretni, és szeretve lenni?

Ne indulj a táncba mégsem egyedül,
Szabott sorsa elől nincs, ki menekül!
Próbálj meg az én utamon menni!